Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Embertan - Henkey Gyula: Duna–Tisza közi magyarok etnikai-embertani vizsgálata
EMBERTAN 521 gosabb, mint a klasszikus keletbalti típusnál. A keletbalti típusba soroltak jelentős része turaniddal kevert (48. kép). A keletbalti típus, főleg a klasszikus és az erősen lapponoid jellegű változat gyakrabban észlelhető a nőknél. Szlovák eredetű családnevekjelentős előfordulása esetén az erősen lapponoid jellegű változat és a turaniddal kevert forma gyakorisága legalább olyan arányban emelkedik, mint a klasszikus keletbalti és az erősen cromagnoid jellegű változat. A keleti mediterránok gyakorisága a Duna—Tisza közén meghaladja a magyar átlagot, a kiskunsági őslakosoknál annak háromszorosát, a Kiskunsággal szomszédos Dunapatajon és Szalkszentmártonban több, mint kétszeresét teszi ki. Előfordulásuk a jászsági őslakosoknál is nagyobb a Duna—Tisza közi átlagnál. Az általam vizsgált keleti mediterránok túlnyomó többsége három változatba sorolható, ezek részletes leírása a szabadszállási 27 , dunapataji 28 , taxonómiai 29 és kiskunsági 30 tanulmányokbanjelent meg. Az összes keleti mediterránokra a magyar átlagnál hoszszabb, lényegesen keskenyebb fej és járomív, magasabb arc, erősen domború tarkó, fekete-sötétbarna hajszín, barna szemszín és magyar viszonylatban sötét bőrszín a jellemző. A három keleti mediterrán csoport főbb jellegei: 1. nagyközepes-magas termet, a közepesnél nagyobb vállszélesség és mellkaskerület, a fej igen hosszú vagy hosszú, középszéles, az arc középszéles vagy enyhén széles, az orrhát az arc síkjától a közepesnél erősebben kiemelkedő, enyhén konvex, vagy egyenes, az állkapocsszöglet-szélesség ennél a csoportnál a legnagyobb (34. kép). Ez a jellegegyüttes közel áll a transzkáspinak 31 nevezett típushoz. 2. Nagyközepes vagy magas termet, a vállszélesség és a mellkaskerület kisebb, mint az előző csoportnál, a homlok alacsonyabb, hátrahajló, az orrhát igen erősen kiemelkedő, konvex, a hajszín és főleg a bőrszín hazai viszonylatban a keleti mediterránok között is a legsötétebb, a fej és az arc méretei az orrmagasság és az arcmagasság kivételével valamivel kisebbek, mint az első csoportnál (35. kép). Ez a csoport közel áll az iráninak nevezett típushoz. 3. A termet általában kisközepes, a vállszélesség és a mellkaskerület a legkisebb a három csoport közül, a fej hosszú-igen hosszú, mesocephal (a fejjelző közepes), az arc középszéles, magas-középmagas, lepto-mesoprosop (keskeny-közepes arcjelző), az orrhát erősen kiemelkedő, konvex (36. kép). A keleti mediterránok alkati jellemzése a kiskunsági őslakosok vállszélességének és mellkaskerületének vizsgálatára épül. 32 . A keleti mediterrán jellegek férfiakon lényegesen nagyobb arányban észlelhetők. A ritkábban meghatározható típusok további előfordulási sorrendje alpi (38. kép), lapponoid 37. kép), gracilis mediterrán, mongoloid (39. kép), uráli, atlan27. HENKEY Gy. 1962/63. 28. HENKEY Gy. 1973. 29. HENKEY Gy. 1978. 30. HENKEY Gy.—KALMÁR S. 1984. 31. OSÁNYIN, L. V. 1959. 32. HENKEY Gy. 1962/63.
