Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 477 Az énekszövegekben olyan közösségi élmények — a táj, a tájnak szakrális jelleget adó csodás események ismertetése; a búcsúsok személyes bajai, közösségi óhajai; könyörgések, panaszok; a hála kifejezése stb. — szólalnak meg, amelyekből a búcsúénekek hagyományosan táplálkoznak, amelyekben a helyre adaptálható egyes motívumok megismétlődhetnek. A búcsúsénekek sajátos jellemzője a népi közhelyek következetes felhasználása az énekszövegek szerkesztésében, illetve olykor az átírásban. Erre a sajátosságra irányítja MANGA János is a figyelmet.

113 A fentebb elmondottak szemléltetésére szöveghű másolatban bemutatunk egy Mária-éneket a Kisebb könyvből (23—24. old.), amelyet a Szent Anna, Szent Anna című ének dallamára énekeltek: Ének Máriához 1. A Ferenczszállási templom ajtaja meg nyílott Jertek köszöntésük meg a szép virágott, Mely az oltár felett tündöklik szent fénybe, Menyei rózsa az, Mária a neve. 2. Ki van tárva szíve, ki van tárva karja, Kedves gyermekeit szent örömmel várja, Mert aki ő reá szeretettel tekint, Arra szent kezével az égből áldást hint. 3. Anyai kebele azért van kitárva, Hogy helyet leljen ott szegény, gazdag és árva. Áldását egyformán hinti mindenkire, Aki bízva tekint drága szent képire. 4. Nincs több ily jó anya, nincs több ily pártfogó, Hogy ennyi kegyelmet nyerne a halandó; Az üdvnek kincseit kezeiben tartja, Mellyeket szerelme bőven osztogatja. 113. MANGA J. 1962. 376—377.