Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 433 pontosan meg nem határozható. Az 1790-es évek világi és egyházi hatósági intézkedéseiből azonban viszonylag pontos időhatárok közé fogható képet kapunk a búcsújáró hely kialakulásának körülményeiről. A félegyházi tanács 1793. január 3-án foglalkozott a helyi plébánosi állás betöltésével. Sorrendben 3 jelöltet: Csiszér Elek majsai plébánost, Sándor András teológiai professzort és Bodonyi Mihály tápióbicskei plébánost nevezte meg ajánlásában. A sürgetően szorító körülményekben, minden eshetőségre tekintettel, 1793. február 6-án még újabb 3 jelöltet nevezett meg és küldöttségileg eljuttatta a püspökhöz. Az irat indoklása lényeges adatokat tár fel. [... ] „Psentánknak (ajánlásunknak F. J.) bevételét alázatossan instállyuk, Mert hogy Városunk népe hajdani ajtatosságábúl, és keresztényi jó erkölcsébül alább alább szállyon, már több rendbéli alkalmatosságábbul késirtetett. Úgy történt nevezetessen in Ano 1780: és 1ST: midőn Fő T:(isztelendő) néhai Pók András Urnák halálával szinte esztendeig csak Káplányok által Anya Szent Egyházunk kormányoztatott, melly üdő alatt a' közönségesebb nép egy gödrötskét Szent Kútnak fel fogván, csaknem idollaticce bálványozva tisztelte. Fő Tesztelendő) Tót Tamás Urnák pedig több utolsó esztendeiben a' tudva lévő botránkoztató hirt elhallgatván [.. .]"

16 A levélből kitűnik, hogy a hitélet rendellenességeiben a tanács a felelősséget a nem eléggé hatékony egyházi vezetésre hárítja. Teheti ezt azért is, mert korábban, 1791. augusztus 27-én a jászkun főkapitány rendelkezésére hatóságilag elhatározta a bálványozott kút megsemmisítését Ferencszálláson,

17 de ennek végrehajtását a helyi egyházi vezetők képtelenek voltak saját területükön elősegíteni. Meg kell jegyezni, hogy II. József már az 1780-as évek elején korlátozó rendelkezésekkel igyekezett a népi vallásos megnyilvánulásokat visszaszorítani, megszüntetni. A püspököknek meghagyta, hogy a „megtiltott búcsúk természete felől" világosítsák fel a népet. 1785-ben minden processiót eltöröltetett az úrnapi és a kérő körmeneteken kívül.

18 A királyi akarattali szembenállás is valószínűleg közrejátszhatott abban, hogy az egyházi vezetésből kicsúszott rajongó vallásos nép — a tiltások ellenére — továbbra is csoportosan látogatta az általa szentnek tartott helyet, s ott a maga módján ájtatoskodott. II. József halála után a népi vallásosság buzgó megújulását látjuk. Ugyanakkor 1791-ben II. Lipót király lehetőséget ad arra, hogy a püspök útján az egyes helységek a teljes búcsú nyerésére ismét engedélyező bullát szerezhessenek. A félegyházi városi tanács a búcsú megváltásának lehetőségét mérlegelve „egyenesen Sarlós Boldogasszony napjára, mint a templom 16. BKML-Kf. Prot. 8. Pag. 262—263. 42. sz. határozat. L 27 Cs 10 Sz 48 irat. 17. BKML-Kf. Prot. Pag. 129. 1791. augusztus 27. „235. A ferencz Szállási nyilasok között levő Kútnak ell semmisítése, mely a Köz népp között Szent kút névvel neveztetik, és bálványoztatik, tettes [tekintetes] feö Kapitány Úr meghagyásábúl determinál tátott, (meghatároztatott)". 18. MARCZALI H. 1888. 191.