Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
NÉPRAJZ 409 Péternek a szavait. Vallomásában szó esett a tönkretett csónak értékéről is: „... Angyal Gyurka . . . Szeremlyén való laktában egy Csónakot el törvén, annak . . . contentállásáért Kalodába tétetett, és azon Csónakért három Forintokat nekie fizetny költetett, Kaloda váltságháért pedighlen, Pinze nem lévén, egy Mariássért az Pallosát vették el a' Szeremlyejek . . ." (10. 5.) A csónakfaragó Porkoláb István meghurcolásáról ugyancsak az 55 éves szeremlei Adorján János vallomását idézzük először: „Az küldött Embereknek szájukból hallotta, hogy Jány Uram ŐNagyságha küldette őket, és hogy Tó Mesterinek megh parancsolta volna, hogy addigh Szeremlyei Porkoláb Istvánt el ne bocsássák, még a' Csónakját el nem viszik, kinekis a' fejszéit egy Máriásban bé írták, azon köllötött néki magafeiszéit ki váltani, és azon kívül hat Csónakot, kik már jól voltak ki vájva, el vittek, mellyeket azon földről vitték el, kit mohácsi veszedelem után ezen Szeremlyeieknek még az Elejekis minden háborgatás nélkül élték, éppen Gerende Gémes határigh." (9.2.) Kovács István 50 éves szeremlei lakos az előbbi történethez hozzátette: „. . . tudgya azt, hogy Szeremlej Porkoláb Istvánt a' Csónak Csinállása mellől vitték el". (9. 3.) Maga Porkoláb István, aki 46 éves szeremlei lakos volt 1725-ben, így adta elő a vele történteket: (Érdemes idéznünk, mert jellegzetes életkép a XVIII. század első feléből!) "... ezen Tanú az Szeremlyei Erdőben a' Csónak csinálása mellett megh fogván, s onnan elvitték Bátára, mégh Róth Pál kérdezte a' Tanút, mondván: tudódé hol dolgozol? felelte ezen tanú, tudom úgymond, Kegyelmes Uram ő Eminentiaja Erdein dolgozom, arra mingyárt megh foghták. (9. 4.) A szintén 1725-ben folytatott bátai vallatás során Szabó Péter 31 éves bátai lakos Porkoláb István esetében a csónak szó helyett rendszeresen a régiesebb hajó szót használta. Egyik megfogalmazása: „Porkoláb Istvánt. . . egy Hajó csináláson érték". (10. 5.) A Szeremlén található új csónakok összeírását, mind a faluba behatoló bátai fegyveresek fenyegető cselekedetét minden tanú emlegette 1725-ben. Bárdos István 45 éves szeremlei lakos szavait idézzük: „. . . házról házra jártak és valahol új, Csónakot találtak, a' kit Dunán innénd vágtak, (értsd: a Duna jobb partján — B. J.) mind föli írták." (9. 5.) Andrásfalvy Bertalan kutatásaiból tudjuk, hogy Mohácsi-sziget XIX. századi térképén szerepel Átalvonyó helynév 86 . Olyan sekély, mederszerű, sáros útvonalat jelentett, amely két vízfolyást kötött össze, illetve a Duna egyik nagy, hurokszerű kanyarulatát vágta át, és amelyen az emberek útjukat rövidítendő áthúzták csónakjukat egyik vízből a másikig. Szeremle északnyugati határvonalán is volt „Átalvonyó". Az Alsónyék felé eső földeket választotta a szeremleiek birtokában lévő pörböli földektől. Valószínűleg a Rezétet határoló Duna-ágat, az ún. Szent Pál-Dunát kötötte össze a Holt-Dunával, amelyből a Címer-fok indult. Első 86. ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 225.
