Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
NÉPRAJZ 393 Dombos Gábor Bács megye szolgabírája 1720. szept. 4-én levélben figyelmeztette Baja város bíráit, hogy tartózkodjanak Szeremle népének háborgatásától, különösen a szeremlei határban termelt széna kaszálásától és a már összerakott boglyák Bajára szállításától. 68 Szerepel a szeremlei rétek kaszálásának tiltása abban a figyelmeztető levélben is, amelyet 1725. febr. 19-én írt Baja bíráinak Csejtei Pál, Bács megye szolgabírája. 69 A provokatív célzatú, jogtalan szénakaszálásnak és széna elhordásnak jelentős szerepe volt a későbbi határvillongásokban is. 1755-ben a bátaszéki apátság, igényt tartván Pörbölyre, arra kényszerítette alsónyéki jobbágyait, hogy hordják el Pörbölyről a szeremleiek lekaszált szénáját. A szeremleiek azonban erősebbnek bizonyultak. Megfogtak és kötözve Kalocsára hajtottak 45 alsónyéki lakost, akik 1755. júl. 12-én kezük kereszt-vonásával hitelesített reverzálist adtak az érsekség számára. Ebben kijelentették, hogy többé nem háborgatják Pörbölyön a szeremleieket, mivel Porboly a kalocsai érsekséghez tartozik és emberemlékezet óta a szeremleiek használják. A reverzális első részéből idézzük az erőszakos szénaelhordási terv meghiúsulásának történetét: „ . . . Szent Jakab havának hetedik napion Tekintetes Bata Széki Inspector Kigli Ignác Urunktul Szeremlei lakosok ellen Perbeli nevű Méltóságos Kalocsai Érsekséghez tartozandó Pusztára ki parancsoltattunk volna, az emiitett Szeremlei lakossokra erőszakossan reájok ütvén, vélek ellenkeztünk, azon Perbeli nevű Pusztán Szeremleiek által le kaszált szénának elhordásában, mely Szeremlei lakosoktul meg győzettetvén, minnyájunkat megfogván . . . Kalocsára kötözve föl hajtottak . . ." 10 Jóval a „klasszikus" határperek e tájon jellemző „divatja" után, 1794—95-ben is szénakaszálás adott indokot Szeremle és Baja határviszályának. Ekkor arról folyt a vita, hogy kinek van joga kaszálni a szeremlei határhoz tartozó, később pedig érsekuradalmi házi kezelésű Réti puszta keleti szélén, a bajai határhoz tartozó „hegy"-nek nevezett homokos, löszös magaslat közelében, a bajai szőlőktől délre, Szurdok szomszédságában. A bajaiak „le-lecsúsztak" a „hegyről" és „kaszálgattak" a vizenyős laposban, pedig tudták, hogy a terület nem az övék. Különösen elmérgesedett a helyzet egy bizonyos „kis szigetecske" miatt, amelyet 1794 táján Gyurics Antal bajai lakos hosszabb idő óta kaszálgatott, pedig az érsekség tartott rá igényt. (33. 5.) 1795. jún. 20-án még a bátmonostoriakkal is meggyűlt a szeremleiek baja. A délkeleti szomszédok „rárohantak" a „hegy" alatti szeremlei kaszálókra és lekaszálták azokat. (35. 2.) Baja és Szeremle nézeteltérése a déli „hegyalatti" határvonal kérdésében nem 68. KÉL. II. Birt. iratválogatás. 71/2. 69. Kél. II. Birt. iratválogatás 71/23. 70. KÉL. II. Birt. iratválogatás 73/17.
