Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
394 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK a XVIII. század végén keletkezett. Előzményei visszanyúlnak a XVIII. század elejére. 1718 nyarán a bajaiak „Szurdok alatt" erőszakkal lekaszálták a szeremleiek rétjeit. (36. 1.) 1726-ban Csap István, 42 éves szeremlei eredetű, bátai lakos véres történetet mesélt el, amely egy bizonyos „kis szigetben" kezdődött, Bajától délre. Valószínűleg ez a kis sziget azonos a később olyan gyakran emlegetett „hegy alatti" „szigetecskével". A történet elmondója szerint a vitatott kaszáló mindig a szeremleieké volt. Ha a bajaiak megpróbálták kaszálni, a szeremleiek megfogták és Kalocsára vitték őket. „ .. . Cseri Mihály tisztartóságában Baja alatt lévő kis szigetbe Bajai két ember vesszőt vágván, egyiket a Kalocsaj kerölők megh fogták, a másik penigh csolnakra ugordván elszaladott, az megh fogattatott (at) penig midőn Kalocsa felé vitték volna, a . .. Sükösdi. . . határba rajtok rohantak a Bajaiak, kik közül egyet a' Kalocsajak fejbe lőttek, a' több Bajai Ráczok vissza tértek, a Rabot penigh Kalocsára bé vitték." (2. 54.) A többször említett kis szigetre valószínűleg nagy szüksége volt a bajaiaknak, mert még az erdőhasználati szerződéseiket megelőző tárgyalások során is alku tárgyát képezte a vizekkel övezett rét kaszálásának engedélyezése. Két olyan erdőhasználati kontraktust is ismerünk, amelyekben az érsekség megengedte Baja lakosainak, hogy az erdőhasználati árendadíj fizetése ellenében valamiféle mellékhaszonvételként füvet kaszálhassanak az érsekség birtokát képező „szigeten". Az 1733. évi kontraktus megfogalmazása szerint: „ .. . engettetik .. . az Pethei Szöllők alatt Méltóságos Calocsai Érseki Szigetecskét. . . sine tarnen Praejudicio Inclyti Domini Colocensis, hogy kaszálhassák a város számára vagy hordhassák annak füvit az quartilossainak..." Az 1749. évi erdőkontraktusban „Kaszáló sziget"-nek nevezték a város használatára átengedett területet. 71 Az 1778. évi bajai erdőkontraktusban nem szerepel a Petei-szöllők alatti kis sziget kaszálásának engedélyezése. Valószínűleg azért, mert ebben az időben már különböző érseki tisztségviselők kaszáltatták a környező „hegy alatti" kaszálókai együtt. Az 1794. évi határper 1795. évi kiegészítő vallomásában Fabó András, 65 éves zentai úr, a kalocsai érsekség hajdani istvánmegyei tiszttartója elmondta, hogy érseki tiszt korában a szóban forgó szigetecskét „ . . . maga számára kaszáltatta, és mivel a füve nádas és csádés volt, számos kaszákat töretett el benne ..." (33. 9.) A határper tanúi állították, hogy Gyurics Antal bajai lakos 10 éve használja a sokszor emlegetett szigetet. Boczel Lászó 53 éves almási tanú 1794-ben úgy vélekedett, hogy Gyurics Antal „csak a nagy szárazság miat 10 Esztendő olta birja .. ." (33. 5.) Ezt talán úgy kell érteni, hogy a szárazság miatt az érseki tisztek abbahagyták a sziget kaszáitatását, és Gyurics Antal „alattomban" elkezdte kaszáltatni a látszólag gazdátlan területet. Horváth József, 66 éves istvánmegyei tanú ugyanak71. KÉL. II. Kontraktusok. Erdő. 1733., 1749.
