Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
NÉPRAJZ 381 Szőlőművelés 1726-ban a megidézett és megszólaltatott környékbeli magyar tanúk tájékozódási, viszonyítási pontként emlegették a szeremlei pusztatemplomtól Baja felé eső „Puszta szöllők" nevű helyet. Jó néhány tanú arra is emlékezett, amikor a szeremleiek ültették az itteni szőlőket. Még többen látták, hogy a szeremleiek dolgoztak szőlőikben. A per során a szeremlei szőlőkről tett vallomások bizonyító erővel hatottak. Azt erősítették, hogy a vitatott föld nem Bajához, hanem Szeremléhez tartozik. Szeremle árvízjárta határa nem kedvezett a szőlőtermesztésnek. A Szeremléhez hasonló Duna menti falvak a messze fekvő magas térszinteken: a Tolna megyei Sárközt nyugatról határoló tolnai dombság szélén és a Kalocsai Sárközt délkeletről határoló homokhátságon műveltek szőlőt. A török időben a decsi, 57 később pedig, egészen napjainkig, a szekcsői szőlőhegyen voltak szőlői a szeremleieknek. Úgy látszik, a XVII. század végén megpróbálkoztak azzal, hogy a saját határuk egyik viszonylag kiemelkedő pontján, talál valahol a mai falu Baja felőli széle táján szőlőt termesszenek. Vállalkozásukat kevés siker koronázta. A vallomások szerint a szeremlei szőlőket a török kiverése utáni időben ültették. Miként a 93 éves Varga Iván szekcsői tanú fogalmazta 1726-ban: Ott, ahol „. . . most a szeremlyeiek házakat építeni kezdtek, az szeremlyeiek . . . kender és len alá szántottak, kaszáltak . . . azon fölül szöllőket is csináltak a' török háború után." (38. 16.). Vámos István, 61 éves alsónyéki lakos 1726-ban elmondta, hogy Buda megvétele táján összesen négy évig lakott Szeremlyén. Ezalatt ő is részt vett a szeremlei szőlők ültetésében. (2. 48.) Paszfalek (?) Mihály, 50 éves bátai lakos, aki a török kiverése utáni évtizedben 7 évig Szeremlén szolgált Kemedi István gazdánál, 1726-ban arról tanúskodott, hogy „. . . midőn a' szöllőket Épé tették, maga Gazdájával vesszőt is rakott gödörbe." (2. 54). A szeremleiek a szomszédos Bátáról és Bátaszékről szerezték be az ültetni való szőlővesszőket. Kovács Tamás, 60 éves Bátai tanú vallotta 1726-ban:.. . a szeremlei ....... szöllőt is tudgya mikor építették, mert a szöllő vesszőt. . . Bátárul hordták . . ." (2. 51.) Tamás János bátai lakos annak idején egymaga 3000 szál vesszőt adott szeremlei ismerőseinek. (2. 51.) Kurutz Ignác 80 éves lepérdi lakos, aki a török időkben és a XVII. század végén bátaszéki volt, 1726-ban tanúsította, hogy a szeremleiek a török elmenetele után ültették a szőlőiket, sőt maga is adott nekik „pénzen" ültetni való szőlővesszőket. (4. 223—224.) A szeremlei szőlőket sok tanú látta, hiszen a szeremlei malmokat távoli helységekből is fölkeresték. Szokatlan is lehetett a szőlő a mocsári tájon, ezért sokak érdeklődését felkeltette. Többen ettek a termett szőlőből és ittak a szeremlei 57. ANDRASFALVY Bertalan 1965. 11.
