Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
382 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK rokonok borából. Néhány vallomástevő látta, amint a szeremleiek „kapálták" szőleiket. Kiss András, 35 éves bátai lakos, aki a kuruc világ alatt hét évig Szeremlén élt és kiterjedt szeremlei rokonsággal rendelkezett, 1726-ban tanúsította, hogy a szeremlei szőlőkbe „. . . Bányai is jártak metszeni, az Fátens pedig vény egét hordott belüle..." (2. 52.) Az 50 éves bátai Rostás János 1726-ban azt is tudni vélte, hogy a szeremlei szőlőket „. . . Cseri Úr Kalochára Dézsmálta Széchényi Pál érsek számára..." Hozzátette, hogy „az kurucz világban pusztult el az Szöllő hegy." (2. 51.) A szőlők pusztulását a tanúk többféleképpen magyarázták. Az előbbi tanú megfogalmazása azt sejttette, mintha a kuruc háborúknak lett volna közük a szőlők pusztulásához. Egyesek úgy vélekedtek, hogy a szőlőtőkék nem termettek eleget, ezért abbahagyták művelésüket. (38. 13—3. 121.). Valószínűleg Dara Mátyás, 93 éves szekcsői lakos járt közelebb az igazsághoz, amikor 1726-ban így fogalmazott:,,. .. szöllőket is raktának, de hogy rossz borok termett, ismét abba hatták ..." (4. 208.) A szeremlei határper során érintőleg szó esett a bajai szőlőkről is, amelyek Bajától délre, a vitatott Szurdoktól északra, a homokhátság peremén, a szeremlei és a bajai határ találkozásának tájékán feküdtek. (1. 36. — 4. 185. — 19. 528. — 33. 3.). 1726-ban már előfordult „Petéi szöllők" elnevezésük is (4. 187.), amelyben a „Petéi" a középkori Pethe, Pető helység nevének emléke. Gyümölcsészet Az 1726. évi vallomásokban itt-ott halvány utalásokat olvashatunk arról, hogy a Duna bal parti templomrom tájékán, a kenderes kertek és a pusztaszőlők szomszédságában a szeremleieknek gyümölcsösei is voltak a XVII. század végén. (38. 7. — 4. 222.) Jóval több szó esett a perekben azokról a szeremlei gyümölcsösökről, amelyeket a Duna jobb oldalán, a pörbölyi erdőkben birtokoltak és használtak. Egy 1731. évi perben a vallatok külön kérdést szenteltek a pörbölyi gyümölcsösöknek: „Tudgyaé a' Tanú, hogy azon gyümölcsösök, mellyek Porboly ön és Csőrösön vannak, kik által plántáltattak és nem denem az Szeremlejek eleje birta azokat és birják máradékjai is, mint sajáttyokat." (8. 4.) A következő esztendőben, 1732-ben egy másik vallatás alkalmával ismét érdeklődtek a vallatok a szeremleiek azon gyümölcsösei után, amelyek a „Pörböli holt Dunáigh" elterülő terrénumon voltak, ott ahol „. . . mégh régi öregek Attyok Attyai az Kerteket és gyümölcs fákat plántálták, és az Fiai és maradékai Continualylyak ez mai napigh ..." (21. 1.) A tanúk általában mind megerősítették a kérdésben sugallt tényeket. Marcus Kukity, 35 éves bajai így vallott 1732-ben a pörbölyi gyümölcsösökről: „ . . . tudgya, hogy azon gyümölcsösöket mindenkor Szeremleiek bírták, ültették, és újétották a eő
