Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
NÉPRAJZ 359 messze északon, valahol a felső-pörböli erdőben keresendő. 21 Miként alább majd látjuk, erről a faluhelyről gyanítható, hogy ott csak 5-6 évig laktak a szeremleiek a Rákóczi-szabadságharc idején, és mire idejutottak legalább 3 költözködés volt mögöttük. Egyébként a Pesty Frigyest tájékoztató szeremlei elöljáróság valószínűleg Páli István prédikátor 1818. évi feljegyzését vette alapul, aki szintén a Dunántúlra, a Bátaszék felé eső „nagy erdőbe" helyezte az első Szeremlét. Tóth Bálint a Baja története с könyvhöz írt szeremlei kiegészítésében helyesbítette Páli István sorrendjét, bizonyítván, hogy a legrégibb Szeremle a Duna bal oldalán volt. Más kérdés, hogy az ő sorszámozása sem látszik megnyugtatónak. 22 Már Pesty Frigyes helynévgyűjtésének szeremlei anyagában feltűnik az az adat, hogy 1773 előtt a szeremleiek az ún. Pandúr-szigeten laktak és onnan költöztek át XIX. századi lakhelyükre. Ezt a gondolatot tényként megismétli a vármegyei monográfia, 23 valamint Tóth Bálint fentebb említett összefoglalása. Ehhez annyi hozzzátennivalónk van, hogy az általunk kutatott perek tanúi nem emlegetnek szeremlei faluhelyet a Pandúr-szigeten. Tévedések elkerülése végett tanulmányunkban az 1:75 000-es katonai térképek szóhasználatával összhangban a Nagy-Duna és a Sugovica által körülzárt szigetet nevezzük Pandúr-szigetnek. Erre a területre érvényes fentebbi megállapításunk. 24 Az 1710-es és az 1770-es évek között minden történeti forrás a Duna jobb partján lévőnek jelzi Szeremlét, a Pandúr-sziget pedig a Duna bal partján van. Természetesen a Pandúr-sziget fogalma jelentősen változott, mivel a XVIII— XIX. században a vízrajzi viszonyok ezen a tájon nagy átalakulásokon mentek keresztül. Ezekről a változásokról a vízrajzi viszonyokat bemutató fejezetünkben részletesen írunk. Az eddigi irodalomban mutatkozó nagy ellentmondásokat látva, valamint 21. KŐHEGYI Mihály—SÓLYMOS Ede 1973. 76. 22. RAPCSÁNYI Jakab 1934. 512—513. 23. BOROVSZKY Samu 1910. 134. 24. A Duna-vonalak változásait taglaló fejezetünkből látható, hogy az 1773 előtti szeremlei faluhely tájékán most a Nagy-Duna folydogál. Az is megállapítható, pl. a KÉL.II.T. 350-ről, hogy a Duna, a régi faluhely környékén a XIX. század közepén fokozatosan jobbra húzódik, miközben a bal oldalt töltötte. A Pandúr-sziget tehát északon fokozatosan növekedett. Előfordulhat tehát, hogy a faluhelyen lassacskán túlhaladt a Duna és a hajdani településhely egy része déli irányban „kilóg" a Dunából, vagyis átesik a folyamatosan nagyobbodó Pandúr-sziget területére. Ha így is lenne a dolog, ez csak a természet játéka. Ettől még történelmietlen az a kijelentés, hogy a XVIII. század első felének Szeremléje a Pandúr-szigeten feküdt. Ennek ugyanis ellentmond minden föllelhető forrás. Zavarólag hathat a kutatóra az „Ófalu Dzsindzsa" földrajzi név a mai Pandúr-sziget északi részén, a hajdani Lagyma területén, az 1820. évi átvágás közelében. (KÉL.II.T. 350.—1867-ből) (Előfordul „Falu mocsárja" kifejezés is ugyanitt 1887-ből. KÉL.II.T. 441.) Az "Ófalu Dzsindzsa" földrajzi névben az „Ófalu" a „Dzsindzsa" jelzője. Megjelöli, hogy a vizenyős, mocsaras Dzsindzsák közül, arról a Dzsindzsáról van szó, amely a régi faluhely tájékán található. Ez a Dzsindzsa valószínűleg a XVIII. századi faluhelytől délre terül el. Egy részét a faluhellyel együtt elnyelte az átvágó csatornából formálódó új Duna. Déli csücske azonban „belóg" a Pandúr-sziget területére, jelzős funkcióban bár, de átplántálva oda az „Ófalu" kifejezést, ami a felületes szemlélőt félrevezetheti.
