Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
NÉPRAJZ 357 „Török világban Sugovicza igen csekély folyású volt." (38. 12. — Szava Béli, 80 éves baracskai.) „Sugovicza névő fokot említi, midőn sánczis volt, és olly kicsin folyású, hogy által léphetteis."(38. 15. — Paulus Bubrek, 65 éves szekcsői.) „Tudgya az Fatens, hogy Buda vétele előtt esztendővel szakajtotta megh az Duna azon helyt, a' hol most Sugovicza folly . .." (38. 16. — Varga Iván, 93 éves szekcsői.) „ Török világban olan kicsinek tudgya az Fatens Sugoviczát, hogy által léphette." (38. 18. — Pandúr Lukács, 78 éves mohácsi). „Török üdőben mégh hirét sem hallotta a Sugoviczának" (Lazo Szabity, 60 éves szi váci). SZEREMLE KÖLTÖZKÖDÉSEI, FALUHELYEI Szeremle alapnépessége kontinuusnak, vagyis honfoglalás koráig folytonosan szeremleinek tekinthető. 19 Ez az „ősszeremlei" réteg évszázadok során kiegészült olyan családokkal, akik a környező helységekből költöztek oda, vagyis táji kontinuitással rendelkeznek. 20 Rajtuk kívül természetesen távoli jövevények is kerültek elszórtan a faluba. A kontinuus népességű falvakról közhelyszámba menő megállapításként le szokták írni a Duna-völgyi tájon, hogy népességük azért vészelhette át a török uralmat, mert veszélyek esetén a mocsári erdőkbe menekült. Ez az általánosságban mozgó és csupán kutatói vélekedést tükröző megállapítás Szeremle esetében adatokkal igazolható. A XVIII. század eleji határperek tanúvallomásai szerint Szeremle népe többször költözködött 1526 és 1726 között. Általában azért változtatta helyét, hogy fennmaradhasson. Szeremle XVI— XVII— XVIII. századi költözködéseinek legfontosabb sajátossága, hogy a falu mindvégig megtartotta nevét és önálló falukeretét. Tehát amikor Pandúr vagy Porboly területére költözött, nem nevezték Pandúrnak vagy Pörbölynek, hanem mindvégig Szeremle maradt a neve. Lakossága nem olvadt bele más helységek népességébe. Ezek a sajátosságok nem mondhatók el a terület valamennyi költözködő helységéről. Pl. a XVIII. század elején Kara népe, miután elhagyta Karát és a pusztán álló Szentbenedekre költözött, helységét nem nevezte többé Karának, hanem Szentbenedeknek. A pusztuló Bóvár és Varajt népe jórészt szétszóródott. Utóbbi elsősorban Bátyára került, de jutott mindkettőből Kalocsára is. Amikor az érsekség a XVIII. század végén, illetve a XIX. század elején Pandúr és Kákony népét áttelepítette az árvízbiztosabb Szentistvánra, a két falu 19. BOROVSZKY Samu 1910. 134. — GALGÓCZI Károly 1876—77. III. 293. 20. BÁRTH János 1974. 8.
