Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
358 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK elvesztette falukeretét. Lakosságuk összeolvadt és szentistváni lakosként élt tovább. Szeremle megmaradt népessége végig megőrizte szeremlei voltát. Mai divatos kifejezéssel azt mondhatnánk: a szeremleieknek volt identitástudatuk. Néhány vallomásból úgy látszik, feltűnt a környékbelieknek is, hogy a szeremleiek költözködéseik után, idegen földön is szeremleinek nevezik magukat hajdani faluhelyük után. Támos István decsi lakos vallotta 1726-ban: „Mindig hallotta az Attyátül is, hogy azon Szeremlye, melyrül lakossi neveztetnek túl vagyon a Dunán Baja felöl, (értsd: a dunántúli Decs felől nézve! — B. J.) melyet most puszta Szeremlyének hinah ..." (1. 33.) Vámos István alsónyéki tanú is úgy tudta, hogy a szeremleiek „ . . . az elöbbeni való (lakó) helyekrül hivatnak Szer emly eleknek .. ." (2. 48.) Legjobban Orgyán Imre 60 éves szeremlei lakos fogalmazta meg 1724-ben a szeremlei falukeret és falunév fönnmaradásának lényegét, amikor elmondta, hogy a szeremleiek a Baja melletti Pandúron lakva is „ . . . nem Pandúriaknak avagy Bajaiaknak, hanem Szeremlyeieknek hivatták magokat." (12. 203.) A perek idejéig két évszázad telt el az első szeremlei költözködés óta. így érthető, hogy a tanúk általában keveset tudtak a török idők előtti legrégibb Szeremléről. Akadtak azonban olyan vallomástevők, méghozzá nem is a legkorábbi, hanem egy 1743. évi vallatás alkalmával, akik bizonygatták, hogy Szeremle hajdan mezőváros volt. így vallott Szabó István 50 éves kalocsai lakos, aki elmondta, hogy a szeremleiek „ . .. a Dunán innen lévő Szeremle Várossábul futottak légyen által a Török elöl azon helyre az hol . . . mostanábanis laknak." (24. 21.) Még tanulságosabban fogalmazott 1743-ban Porkoláb György szeremlei származású 59 éves őcsényi tanú: „ . . annak mennyi ideje légyen, az miulta azon Falu a' mostani helin építtetett, a Tanú áztat nem érte, hanem a régi haidani Emberektül hallotta, hogy Szeremle valaha Mező Város lévén a' Dunán innen volt volna, amintis a' tájon, hogy némely épületeknek fundamentumi találkoznak, a' Tanú önnön szemeivel látta . . . (24. 7.) Szeremle faluhelyeinek pontos meghatározása nehéz és ellentmondásokkal terhes feladat. A gondot elsősorban az okozza, hogy az eddigi irodalomban jelentős ellentmondások uralkodnak ezen a téren. Különösen nagy eltérések mutatkoznak abban, hogy ki mit tekint első, második, harmadik, negyedik faluhelynek. A szerzők a faluhelyek számozása és sorrendje tekintetében rendszerint egymást helyesbítik. A zavart eredendően valószínűleg a XIX— XX. századi népi sorszámozás okozta, amely köztudomásúlag mindenütt nagyvonalúan bánik a történelmi események sorrendjével. A harmadik, negyedik faluhelyből a szájhagyomány könnyen teremt elsőt vagy ősrégit. Ennek jó példáját láthatjuk Szeremle esetében. Nyilvánvalóan nem lehet vitás, hogy Szeremle a mohácsi vész előtt a Duna alföldi oldalán feküdt. A Duna jobb parti településhelyek későbbiek. A török időkre és a XVIII. század első felére esnek. Mégis Pesti Frigyes 1864. évi hely névgyűjtése szerint a szeremlei öregek úgy vélték, hogy a falu első telephelye
