Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben
196 FENYVESI: KECSKEMET KATOLIKUS EGYHAZÁNAK .. . tásához. Erről tanúskodik Koháry István újabb megerősítő levele is, melyet Füleken állíttatott ki 1680. január 26-án. Ebben 5000 arany bírság terhe mellett elrendelte a szerződés végrehajtását. Ugyanennyi pénzbírságot helyezett kilátásba abban az esetben is, ha parancsának kézhezvételétől számított, háromszor 15 nap alatt a kálvinisták netán nem költöznének ki véglegesen a pápistáknak juttatott cinteremből, s nem kezdenének hozzá önnön templomuk és cintermük felépítéséhez. A hadvezér-földesúrhoz érkezett katolikus és kálvinista megbízottak — Sárközi István főbíró, Bíró György, Tóth György, Sárközi Pál, Csaba János, Szőke János, Demeter Márton és Csete Gergely — beszámoltak arról is, hogy a pápisták a reformátusok fele cintermének megépítését megváltották kétezer ezüsttaléron, melyet a kálvinisták már fel is vettek tőlük. Koháry ezt is jóváhagyta, s újólag felszólította a reformátusokat a templomépítés megkezdésére, ötezer aranyforint bírság terhe mellett. 114 A cinteremépítés megváltásáról a kecskeméti reformátusok 1680. december 3-án állítottak ki egy nyugtát a pápisták részére. Ebben elmondták, hogy a templomok leégése után mindkét „rendet" felhívatta magához Koháry István földesúr, s megintette a kálvinistákat, máshol építsék fel új egyházukat. E rendelkezést ők örömmel fogadták, s átengedték kétezer tallérért a korábban általuk használt cintermet a katolikusoknak. Az erről szóló kontratkuslevelet Bíró György, Nagy István, Kalocsa János, Sárközi Pál, László deák, Bíró János, Cseh György, Kőrös János és az egész eklézsia megerősítette. a * 5 Időközben a kálvinisták a templomépítési engedély megszerzése végett Sztambulba is elzarándokoltak, ahol magától a szultántól, IV. Mehmedtől kapták meg a hőn áhított okiratot. Volt azonban a dolognak egy szépséghibája is: minderről elfelejtették tájékoztatni Koháryt, aki erről tudomást szerezve, szerfölött nagy haragra gerjedt. Szabott terminusra törvénybe citálta Fülekre a „törökösnek" minősülő, szófogadatlan kecskeméti reformátusokat. Kétségtelenül ez volt az 1679-es vallásbéke és templomegyezség legsúlyosabb szakítópróbája. Kecskemét katolikus hitfelekezete azonban tartotta magát a megállapodás toleráns szelleméhez és a kölcsönös segítségnyújtási előíráshoz. Ennek megfelelően, bajba sodródott kálvinista lakótársaik segítségére siettek: maga Kecskeméti Gellért ferences házfőnök vezette a katolikusok kegyelmet kérő delegációját Fülekre. A polgártársaikkal szolidaritást vállaló kecskeméti pápisták nemes gesztusa, melyet jól felfogott érdekeik diktáltak, eredménnyel járt: sikerült teljesen kiengesztelniük a haragvó földesurat, aki a december 9-én kiállított rendelkezésében kérésükre megbocsájtott a kálvinistáknak és a büntetőeljárást megszüntette. Koháry három tényezővel indokolta döntésének megváltoztatását. Elsőként arra hivatko114. Uo. 254—258. 115. Uo. 260—261.
