Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet
REGESZET 131 Igen nehéz közelebbről meghatározni azt a műhelyt, ahol ezek a bizánci ízlésű tárgyak készülhettek. Bár ilyen stílusú termékek Magyarországon is előfordulnak, a lelet kapcsolatai inkább a Balkán-félsziget északi része felé mutatnak. Láthattuk, hogy a második bolgár állam arisztokráciájának viseletével bizonyos rokon vonások állapíthatók meg. Egy ilyen ötvösműhelyt a balkáni központokra vonatkozó hézagos ismereteink miatt egyelőre nem tudunk lokalizálni. Másrészt a lelet erőteljes steppei kapcsolatai azt a feltételezést is megengedik, hogy valahol a Feketetenger vidéki steppék nyugati részén, kun fennhatóság alatt is működtek a bizánci ötvösség hagyományaiból táplálkozó műhelyek. A steppén már a besenyő korszakban is kimutatható egy bizánci stílusú emlékcsoport (a XI. századra és a XII. század elejére keltezik), amely valószínűleg a krími városokban működő műhelyekhez, illetve onnan kikerült mesterekhez kapcsolható. 131 A bizánci hatás a kun időszakban is észlelhető a steppén. A helyzetet színezi és egyben bonyolultabbá teszi, hogy a XIII. század elejétől a Krím félszigeten és a Fekete-tengertől északra a steppén a nyugat-európai ötvösség termékei is megjelennek, a közelmúltban feltárt kun fejedelmi temetkezés szerint az előkelő nomádok sírmellékletei között is. 132 A Balota pusztai sír temetkezésmódjáról közvetlen megfigyelés nem áll rendelkezésünkre, a leletegyüttes összetétele azonban egyértelműen elárulja, hogy pogány rítus szerint, teljes viseletben, gazdagon felékszerezve, a másvilági útra szükséges tárgyakkal ellátva temették el a halottat. Halotti útravalónak tartható a bizánci aranypénz is, amely egyébként a lelet bizánci kapcsolatainak legékesszólóbb bizonyítéka. A kora középkorban a halotti obulus adásának szokása általánosan elterjedt volt és újabb vélemények szerint nem függ össze a kereszténységgel. г 33 Az Árpád-kori Magyarországon viszonylag kis mértékű volt a bizánci pénzek forgalma, a XII. századi leletek — főként II. Ióannész Komnénosz és I. Manuél császár pénzei — mégis nagyjából kirajzolják az Al-Duna felől a Maros mentén, illetve a Duna—Tisza közén északra hatoló kereskedelmi utat. 134 A XIII. század már igen leletszegény: GEDAI István összefoglalása mindössze 1 db pénzről tud Dunaújvárosból, ez I. Theodorosz Laszkárisz nikaiai császár (1204—1222) aranyozott ezüstpénze. 135 A Fekete-tengertől északra elterülő steppén szintén ritkák a XII— XIII. századi bizánci pénzek, G. A. FEDOROV—DAVYDOV mindössze két ilyen sírleletről tud a Krím félszigetről, illetve a Dnyeper alsó folyásánál; csak a XIII. 131. ORLOV, R. Sz. 1971. 29—36. 42., 7. kép. 132. MAGOMEDOV, B. V.—ORLOV, R. Sz. 1985. 30—32.; OTROSCSENKO, V.—RASSZAMAKIN, JU. 1986. 30—32. Lásd még a Krím és a Kaukázus-vidék XIII— XV. századi ötvösanyagának elemzését: KRAMAROVSZKIJ, M. G. 1985 152—180. 133. BÓNA, I. 1980. 78—82.; BÁLINT Cs. 1983. 124. 134. GEDAI, I. 1969. 110., 144. (térkép). 135. Uo. 110. Ebben a munkában a szerző a Balota pusztai leletet Kiskunhalas lelőhely néven szerepelteti, ahol szerinte II. Ióannész és I. Manuél aranypénzei kerültek elő (lásd uo. 110., 71. j.).
