Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet
132 PALOCZI: A BALOTA PUSZTAI SIRLELET . . . század végétől válik gyakoribbá a nomád sírokban a pénzmelléklet az Aranyhorda területén, természetesen túlnyomórészt keleti pénzek fordulnak elő, elvétve egy-egy bizánci. г зб A Dnyeszter és az Al-Duna között folytatott expedíció során az ogyeszszai területen Szuvorovo falunál 1970-ben tártak fel egy nomád temetkezést (2. kurgán 1. sír), amelyben 13 db bizánci pénz volt, I. Manuél (1143—1180), II. Andronikosz Komnénosz (1183—1185) és II. Iszaakiosz Angelosz (1183—1195) pénzei. Ezek a sírt a XII. század végére keltezik. A leletet közzétevő A. O. DOBROLJUBSZKIJ és O. Sz. SZTOLJARIK is hangsúlyozza, hogy a bizánci pénzek ritkák ezen a vidéken; a sírt a kun uralom alatt élő besenyők emlékének tartják. 137 Minden jel arra mutat, hogy a Balota pusztai sír magányos sír volt, ami ugyancsak pogány rítusra vall. A XIII. század közepén Magyarország keresztény lakossága az egyház előírásai szerint templom körüli temetőkbe temetkezik, illetőleg az előkelő családok tagjai a nemzetség monostorába vagy a birtokukon álló, esetleg általuk alapított egyházba. Vannak ugyan szórványos okleveles adatok név szerint ismert személyek magányos sírhelyeire — KRISTÓ Gyula szerint még a XIII. század elején is élt ez a temetkezési gyakorlat mint a honfoglalás kori pogány rítus maradványa. 138 Ehhez a minden bizonnyal egyre ritkuló temetkezési szokáshoz a régészeti adatok között egyelőre nem találunk bizonyítékot. Az eddig ismert magányos sírok általában keleti jellegű, viszonylag gazdag, pogány rítusú temetkezések, amelyeket a korabeli Magyarországon élő keleti eredetű népelemeknek tulajdoníthatunk, a XIII. század közepétől elsősorban a kunoknak, akik köztudomásúlag pogány hitükhöz egy évszázadon keresztül ragaszkodtak. A sír lelőhelye, a Halas városához tartozó Balota puszta — ma Balotaszállás néven önálló község Kiskunhalastól DK-re (8. kép) — a középkor folyamán a kun szállásterülethez számított. Balthaszallasa 1493-ban szerepel először az oklevelekben mint Asszonyszállástól nyugatra fekvő helység, a majosszállási kunok birtokainak szomszédságában. A Majosszállásról való nemes kunok — Majossa László és Domonkos egyrészről, Majossa Mihály és István másrészről — ekkor osztják meg Ellésföld, Kömpöc, Csólyos, Asszonyszállás és Altokszállás nevű birtokaikat. 139 A kun helységnevek többségéhez hasonlóan itt is személynévi eredetű helynévről van szó. A történeti személynévanyagban ismerünk egy Baltha nevű kunt, aki a XIV. század végén élt, Baltha fia, Lajos kun ugyanis 1423-ban Szombatszálllás és Buzganszállás kapitánya volt, s mint ilyen Kőrös és Kecskemét ellenében megvédte a kapitánysága alá tartozó kunok szabad bíráskodását és jogait a birtokukban levő 11 puszta használatára. 140 Lehetséges, hogy ez a Baltha 136. FEDOROV DAVYDOV, G. A. 1966. 264—265. 137. DOBROLJUBSZKIJ, A. O.—SZTOLJARIK, O. Sz. 1983. 72—73. 138. KRISTÓ Gy. 1981. 25—26. 139. GYÁRFÁS I. 1870—1885. III. 333., 708—710. 140. Uo. 578—580. A balta köznév a magyar nyelv török jövevényszavainak ótörök vagy kun rétegébe tartozhat, nyelvemlékeink között először mint kun személynév fordul elő. MNyTESz 1. 233.; RÁSONYI L. 1967. 137.
