Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

144 BANKINE MOLNÁR E.: A JASZKUN KERÜLET . . . A közbiztonság helyzete mindig a Kiskunságban volt a legrosszabb, ahonnan a rablók déli irányba könnyen elmenekültek. Különösen Halason kellett nagyon gondosan kiépíteni a közbiztonsági hálózatot. Példaként ismertetem, milyen éjszakai őrség vigyázott Halason 1812. év telén.

76 A városban 1500 ház volt. A belterületet 14 részre osztották. Minden részben vagy szakaszban volt l-l pár esküt tett alvigyázó, közéjük számítva a város 4 vakterét és 7 tizedbíráját. Ezek hetenként váltva egymást, vigyáztak a maguk mellé vett 2-2 botos strázsával együtt. Az alvigyázók felügyeletére a kistanácsból — külső tanács — kijelöltek 4 felvigyázót, akik heti 3-4 alkalommal ellenőrizték a rájuk jutó területen az alvigyázókat, de végzett ellenőrzéseket az 1802-től évenként kinevezett politikai inspector is a maga mellé vett fegyveres hadnaggyal együtt. Tehát minden éjjel 14 alvigyázó 28 botos strázsával, 2-3 felvigyázó a politikai inspectorral és 2 városi hadnaggyal este 8 órától hajnali 4 óráig őrködött. A botosokat mindenütt a lakosok közül jelölték ki a házak sora szerint, s munkájukat mintegy közmunkaként végezték, díjazás nélkül. A kerületi tiszteken, bírákon, nótáriusokon, tanácsbelieken és templomszolgáin kívül mindenkit köteleztek a szolgálat teljesítésére. Nevüket a maguk után húzandó botról kapták, melynek elkészítését pontos közgyűlési utasítás szabta meg, „Minden tizedbe . . . egy jó nagy vastag botot kell tsináltatni a felső végit ki fúratván szijat bele húzatni, az alsó részin pedig mindenikbe legalább 8 zörgő karikákat be verni, és mindenik oldalára a tizednek numerussát rea írni az esztendővel együtt".

77 A vakterok kötelességébe tartozott a tized botjait minden nap délig a következő botosoknak átadni. Amikor a soros házban nem volt olyan személy, aki a botot húzhatta volna, a tizedbíráknak kellett másikat állítani, s ugyancsak ők jelentették reggelenként a bírónak az éjszaka tapasztalt rendellenességeket is. A botosok közé elsősorban az „emberi kort elért" gazdákat igyekeztek kiállítani. Ellenőrizték, hogy este 8 óra után senki az utcán lámpa nélkül ne járjon, a gyanús házaknál mulatozókat áristomba hajtották, s reggel a bíróságnak feladták. A gondos őrzés ellenére a Kiskunságban a házfalak kiásásával történtek rablások. A Nagykunságban is gyakran történt „lovaknak istállóbul, méheknek kertekbül, juhoknak aklokbul, szalonnának padlásról ellopása, házak kamrák feltörése".

78 Külön hangsúlyt kapott a kocsmák ellenőrzése. Az esti harangszó után a tizedesek gondoskodtak a kocsmák kiürítéséről, a polgárok pedig a kocsmai verekedéseket igyekeztek megakadályozni. A polgárokon kívül senki nem léphetett a kocsmákba fokossal, bunkóval vagy pálcával.

79 76 SzmL.-JKker. kig. Fasc. 6 № 33/1817. 77 BKmL.-Kkfh. Prot. Pol. 5. p. 506—5,07. 78 SzmL.-JKker. kig. Fasc. 5 № 89/1818. 79 BKmL.-Kkfh. A 15 С 1 F 3 № 44/1828.