Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

TÖRTÉNELEM 145 Külön kell szólnunk a politikai inspectorokról. A közgyűlés 1802-ben új politikai rendszabásokat adott ki, s egyben azok megtartásának ellenőrzésére elrendelte a politikai inspectorok tisztségének létrehozását. Helységenként a tanácsbeliek közül választhattak inspectort a helyi magisztratuális tisztek és a kerületi kapitány szavazatával. Fizetésük a népesség szerint 10—40 Ft-ig terjedt. írástudókat választottak, hiszen a rájuk bízott feladatok teljesítéséről jegyzőkönyvet kellett vezetniük, s jelentéseiket is maguk készítették a kerületek számára. A helység tanácsától nem függtek, közvetlenül egy kerületi esküdttől kapták utasításaikat és neki is küldték jelentésüket. Ennek ellenére fő feladatuk a bírák segítése volt a „belső bátorságra" vonatkozó rendelkezések teljesítésében. Tehát bár elméletben megkerülhették jelentéseikkel a helyi tanácsot és főbírót, a gyakorlatban mégis az általuk megszabott feladatokat is teljesítették. A kerületi esküdtek kötelesek voltak a politikai inspektor által jelentett hiányosságokat késedelem nélkül kivizsgálni, s ha maguk nem tudták helyrehozni, azonnal kérhették a kerületi kapitányok segítségét. A kijelölt esküdtek, mint super inspektorok (főfelügyelők) gyakran váratlanul is megvizsgálták a politikai inspektorok munkáját, s arról havonként jelentést készítettek a kerületnek.

80 A politikai inspektorok hivatalának létrehozása nem volt teljesen váratlan, hiszen tizedbíró név alatt a helységekben már az 1790-es évektől léteztek hasonló feladatokat ellátó tisztségek. A leglényegesebb különbség, hogy a tizedbírák közvetlenül a tanácstól függtek, s számuk is a tizedek szerint alakult, míg politikai inspektor helységenként csupán 1 lehetett. Mivel feladataik nagyvonalakban megegyeztek, sok helyen a tizedbírók tisztségét 1802 után is meghagyták, s inkább a politikai inspektorok alkalmazását igyekeztek elmellőzni. Amennyiben ezt takarékossági okokra hivatkozva sem sikerült, legalább megpróbálták más, a kerülettől függő hivatallal pl. az erdő inspektorsággal összevonni.

81 Az is előfordult, hogy a közgyűlési utasítás ellenére nem a szenátorok közül, hanem a külső tanácsból választottak politikai inspektort. Jászberény és Fényszaru tanácsa ezt azzal indokolta, hogy „nagyobb része a tanácsnak már éltes, az ifjabbak pedig második bírói, perceptori, kocsmák és mészárszékek adminisztrátorai, úgy árvák tutori lévén és templom curatori, azért azon politicai inspectori kötelességet az éltesebb tanács béliekre nem bízhatták".

82 Kötelességeik tökéletes végrehajtása nagy gondosságot, az írásbeli munkákban való jártasság mellett az emberekkel való bánni tudást és nem utolsó sorban jó fizikai erőnlétet is követelt. Említettük, hogy a politikai inspektorok lényegében a már létező tizedbírói feladatokat folytatták. Nézzük tehát, melyek voltak 1797-ben a tizedbírák köteles80 BKmL.-Halas Q 102 № .. ./1802. 81 SzmL.-JKker. kig. Fasc. 1. № 673/1806. 82 SzmL.-JKker. kig. Fasc. 5. № 1011/1812.