Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

130 BANKINE MOLNÁR E.: A JASZKUN KERÜLET . . . ra már minden kerületbeli helységben a külső tanács tagjai közül választották a szenátorokat, s gyakran a bírójelöltek is közülük kerültek ki. A közgyűlés rendelkezése szerint „a törvényes dolgoknak kiszolgáltatásában" is helyettesíthették a más ügyben elfoglalt szenátorokat.

43 1826-ban a Jászkun Kerület közgyűlése egységesíteni kívánta a választásokat, s ezért a redszabás kiadása előtt felmérést végzett, s kikérte az egyes kerületek javaslatát. Az 1826-ban végzett felmérésre a Kiskun Kerület azt javasolta, hogy a másodbíró, borbíró, perceptor, árvák tutora és politikai inspektor választásánál a kandidálás joga legyen a tanácsé. Maga a választás pedig a tanács és a kistanács által egy magisztrátusbeli tiszt jelenlétében történjen. Tanácsnokot ne csak a kistanácsból, hanem az érdemesebb birtokos lakosok közül is válasszanak. A Nagykun Kerület azt kérte, hogy a szenátorokat a kistanács voksával válasszák. A Jász Kerület jelentésében külön kitért a kistanácsbeliek választására, s javasolta, hogy azokat a helyben lakó tiszt vagy ahol ilyen nincs, járásbeli tiszt közbejöttével válasszák, mivel ezekből a jövőben szenátor lesz, s „ha itt eltévesztődik a választás, hátramaradást szenved az egész kormány".

44 A közgyűlés nem foglalt állást a választási módot illetően, csupán a megfogyatkozott testületek kipótlását rendelte el. A választás alkalmával mindenkor kiegészítették a külső tanácsot is 12 főre. A szenátorokhoz hasonlóan megbízásuk életük végéig szólt, s csak öregség vagy betegség miatt mondhattak le. A kistanácsbeliek semmiféle immunitást nem kaptak, a heti soros kocsik kiszolgáltatásán kívül minden egyéb közszolgálatot kötelesek voltak viselni.

45 Ezt a két tanács kapcsolatának szorosabbá válásával sok helyen nem tartották meg és a szenátorokkal egyenlő jogokat, azaz minden királyi és városi szolgálat alóli felmentést kaptak. A fülöpszállásiak kérelmére azonban 1821-ben a kerületek közgyűlése határozattal szüntette meg immunitásukat. A külső tanácsok működését összehasonlítva más városok hasonló testületi szerveivel, több különbséget állapíthatunk meg. Legszembetűnőbb, hogy létezésük ideje alatt soha nem állt az élükön külön vezető, nem tartottak külön tanácskozásokat, mint az a szabad királyi városokban megfigyelhető. Abban viszont hasonlít a szabad királyi városok nagytanácsaihoz, hogy szerepe másodlagos maradt a szenátus mögött. A mezővárosokban ez nem volt általános. Nyíregyházán pl. volt olyan időszak — 1837 előtt —, amikor a vezető szerepet a nagyobb tanács gyakorolta, később itt is a szenátus hatalma növekedett. A hajdúvárosokban a Jászkun Kerülethez hasonló helyzet alakult ki, de míg Hajdúdorogon pl. a jogalkotásban nem kapott szerepet a nagytanács, a kerületekben igen. Hajdúszoboszlón is csak a szenátoroknak volt szavazati joguk, viszont itt is választott hites község az Electa 43 BKmL. — Halas Prot. Curr. XXI. p. 55 1800. 44 SzmL. — JKker. kig. Fasc. 4 № 1314/1826. 45 BKmL. — Halas Prot. Curr. XXV. p. 45/1817.