Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

TÖRTÉNELEM 131 Jurata Communitas tagjai közül kerültek ki a szenátorok. Hajdúhadházán a nagytanács azonosult a közbirtokossági gyűlésekkel. Ez a tendencia a Jászkunságban is érvényesült, jogaik azonban nem csak birtokossági és legelőhasználati kérdések eldöntésénél voltak, hanem ennél szélesebb közpolitikai ügyekben is. Nincs teljes hasonlóság tehát a Hajdú Kerülettel sem. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a két testületi szerv — a szenátus és a külső tanács — lényegében ugyanazoknak az érdekét képviselte és szolgálta, tagjainak tisztsége egyaránt örökletessé vált. Ezért a demokratizmus kiterjesztésének jegyében létrehozott külső tanács úgy vált egyre kevébé a lakosság széles rétegeinek képviselőjévé, ahogyan a redemptus birtokosság aránya csökkent az összes lakossághoz viszonyítva. Tükrözik ezt az 1830-as évek után ellenük beadott gyakori panaszok is. A halasiak pl. azt vetik szemükre, hogy a kis — vagy ahogy ők nevezik ifjú — tanács a rendes tanács fiaiból állt, hogyan vehetnének számot az atyáktól! Mivel a külső tanácsok létrehozása és működése hosszú távon nem oldotta meg a hatalom gyakorlásának megfelelő mértékű demokratizálását, felvetődött a képviseleti rendszer megvalósításának kérdése. A kerületek coordinációs munkái során, a törvényjavaslatban szerepelt is e probléma, de megvalósulása csak a szabadságharc idején vált lehetővé. I. 3. VOKSOLÓ TEST Az 1781-ben létrehozott convocatus, mint láttuk, lépcsőként szolgált a külső tanácsok megalakításához. A convocatusok a külső tanácsok megalakulásával megszűntek, holott szerepüket a külső tanácsok nem vették át. 1781-ben azért hozták létre a választók testületét, mert a bíróválasztásokon egyre kevesebben jelentek meg, s a kerület biztosítani kívánta a restauráció zavartalan lefolyását. A bíró választás minden lakos privilégium által biztosított joga volt, ezért amennyiben a lakosok személyesen nem jelentek meg, csak az általuk e célra kijelölt képviselőik gyakorolhatták a választás jogát. A külső tanácsokat viszont nem ilyen céllal hozták létre, tehát jogilag nem vehette át a convocatus szerepét a szavazásoknál. Tény az is, hogy a választók testületének fennállása idején sem szűnt meg a lakosok szavazati joga, ha nem is éltek azzal. Amikor a külső tanácsok megalakultak, azok bár jogtalanul, átmenetileg mégis átvették a convocatus választási feladatait, s a választók testületének újjáalakítását elmellőzték. Ezért 1823-ban a közgyűlés ismét elrendelte a voksoló testek létrehozását. Ekkor már a Jászkunság minden helységében a többi lakoshoz viszonyítva aránytalanul kevés volt a redemptusok száma. A főkapitány ezért megpróbálta a privilégiumok korlátait áttörni és lakosok más rétegeire is kiterjeszteni a szavazati jogot. Hatására a voksoló testek létrehozását oly módon szabták meg, „hogy azon