Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor
412 К. CSILLERY К.: A HARTAI BUTOR . . . bizonyára az is jócskán közrejátszott, hogy — ismét szemben a mintaképül választott komáromiaknak a gyakorlatával 93 — Hartán nagymértékben alkalmaztak a festésnél segédeszközöket. A felületet vonalzóval és körzővel osztották be, és sablon segítségével rajzolták elő a jelentősebb ornamensek körvonalait. 94 A XIX. század második felében az addigiakban Hartán állandósult motívumkincset csupán néhány további gyarapította. Ezek közül, érthetően, a legkedveltebbekké a madárfigurák váltak; az eddig ismert első így díszített tárgy, egy falitéka, az ormán deszkából kifűrészelt madárpárral, 1867-ből való. 95 A hazafias jelvények országos terjedésével, a XIX. század utolsó negyedében, megjelent a magyar címer is a szekrények és a tékák koszorúpárkánya alatt, 96 miközben az osztrák kétfejű sas is helyet kapott a közelükben (20. kép). 91 A hivatalos magyar címer fölé koronát emelő angyalok alakja ihlette meg a Kast család egyik tagját, és ő is megkísérelte tarkaruhás, lebegő angyalkák kezéből indítani a padtámlákat szegélyező füzéreket — miként azt egy 1898-as évszámot viselő példány szemlélteti. 98 Ez az ötlet azonban már úgy látszik, nemigen érhetett el sikert, folytatása legalábbis nem ismeretes. A vonalkákkal túlhalmozott mintázatnak jelentősebb megújítására csak az első világháborút követően került sor. Ezekre az évekre a hartai bútorfestő asztalosok már társak nélkül maradtak, minthogy az ez iránti igények elapadtával a közel és távoli szomszéd készítőközpontokban sorra vége szakadt a tarka virágos bútorok gyártásának. Harta asztalossága számára ez főként a községen kívüli vásárkörzet rajzos tábla szerint a Knodel családhoz kapcsolódik, ugyanakkor a szerző által a Kast család valamelyik tagja munkájaként bemutatott szekrények, nyitott és zárt tékák közül többön is felismerhető ilyen; lásd: BOROSS M. 1982/b. 24., 65., 70. kép és címlap; lásd még: RITZ, G. M. 1970. 150. kép; továbbá a jelen munka 19. képe. Másrészt viszont a Knodel családtól nem közöl BOROSS Marietta ily módon cifrázott évszámos tárgyat. Egyébként pedig a Kast családnak tulajdonított lovasfigurás szekrényeken és egyéb bútordarabokon megfigyelhetők másként írt évszámok is; lásd: BOROSS M. 1982/b. 22., 45., 53., 61., 66. kép, ill. a jelen tanulmány 18. és 20. képe. Hozzá kell tenni, hogy BOROSS Marietta sem adja meg minden tárgynál a feltehető mester nevét, noha másrészt azt írja (126.), hogy a bútorok alkotója mindig felismerhető. Számos asztalostól — így a XIX. század második felében működött Brand, Heusch, Hirsch és Hottiger mestertől, a Haizige és a Pfund család tagjaitól — a könyvben nincs is utalás fennmaradt emlékre, esetleg a stílusukat elkülönítő jegyre. Mindazonáltal az elkezdett azonosító munka folytatásra érdemes. A különböző mesterek egyedi stílusának a meghatározása — az egyes asztalosdinasztiákon belül is — még akkor is nagyon tanulságos lenne, ha nem sikerülne az eltérő kezektől származó jellegzetességeket minden esetben név szerint is személyhez kötni. 93 Ehhez lásd pl. a jelen tanulmányban közölt komáromi munkákon, főként a mezőcsáti karzatkazettán (16. kép) a két térfél megfelelő virágjainak az egymástól eltérő voltát, ami segédeszköz nélküli, szabadkézi felrajzolásra vall; ugyanígy a Szentgálról való láda (17. kép) igénytelenebb virágainak az esetében is. 94 BOROSS M. 1982/b. 60.1., VII. kép. 95 BOROSS M. 1982/b. 68/a. kép. 96 Lásd pl.: BOROSS M. 1982/b. 68/b. kép. 97 Lásd még: BOROSS M. 1982/b. 30. és 65. kép. 98 BOROSS M. 1981/b. 1160—1161., 1163.; BOROSS M. 1982/a. 75., 77.; BOROSS M. 1982/b. 75—77.1., 28. kép.
