Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik

NÉPRAJZ 353 1. A céhtagok, bármily nemzetiségűek is, kötelesek az úrnapi körmeneten zászlójukkal résztvenni, kántornapokon misén résztvenni, és Péter-Pálkor gyűlést tartani. 2. Amennyiben a pesti városi tanács és a felsőbbség jónak tartja, többre emelheti a mesterek számát. 3. Míg valaki mesterlevelet és származási igazolást nem mutat be a városi tanácsnál, ne vegyék fel mesternek. 4. A céhmestert kétévenként, Péter Pálkor válasszák, őrizze a pecsétet, a ládát és más értékeket. 5. Az inas bizonyítsa származását, 3 évet töltsön el. 6. Az özvegyet jó legényekkel segítsék, ha egy legény feleségül veszi, fél díjat fizet, mint a mester fia is. 7. Aki mester akar lenni, 30 ft mesterpénzt fizessen. A vizahalászok, akik a területre lépnek és Pest, Pilis és Solt vármegyének alárendeltjei, kötelesek a céhbe belépni. Akinek vizahálója van, 15 ft-ot fizet. 8. A legény vándoroljon 3 évig, szerezzen mester- és polgárjogot, és csak akkor házasodjon. 9. Negyedévi gyűlések városi biztos jelenlétében. 10. A hétfő is munkanap, szombat este a munkát abba kell hagyni. Aki az őrfát (Stockhen) leszúrja, azé a vetés (Wurff) joga. Aki szitkozódik, 14 napnál tovább ne dolgozzon, míg a büntetést ki nem fizeti. 11. Ha egy halászmester mezővárosban vagy falun, mely Pest—Pilis—Solt vármegyéhez tartozik, le akar telepedni, meg kell engedni neki. 12. Ha egy legény a mesterhez hasonlóan érti a munkát, fizetése legyen 6 f., de tartozik a céhnek egy résszel, aztán fél tallért kell letennie. A vizahalász 30 forinttal támogassa a céhet. 13. Az idegen 9 óráig használhatja halcsapdáját (Fischfaill, varsa?). A halálesetet a legidősebb legény jelentse. 14. Ha egy legény egy nőszeméllyel erkölcstelenkedik, vagy egy szüzet megbecstelenít, 15 ft a büntetése. 15. Jogukban áll inast szerződtetni, tanulólevelet adni, s joguk legyen a Duna—Tisza közti falvakban és mezővárosokban található vizahalászokat, és azokat, akik halásznak, ebbe a céhbe bevinni. 16. Legyen joga a testületi elszámoló mesterüknek az idehozott halat megvenni, és előle senki ne vegye meg. Mielőtt eladnák a halat, kötelesek bemutatni a jegelt halat. 17. A vizahalásznak is legyen joga legényt tartani, bármilyen nemzetiségű is. 18. „ ... mi a Pest Pilis és Solt vármegyébe folyó, és más vizekben, mint a Duna, Tisza és mocsarak, a komáromi, rábai és más hozzánk belépett halászmestereknek — a Földesúrnak letett méltányos illeték ellenében — megengedve legyen a halászás, és senkinek ne legyen joga azon vizet haszonbérbe kiadni." Szinte utóiratként még néhány megjegyzés következik: szokás, hogy a mester 14 nappal karácsony előtt legényét „megszólítja a munka miatt", és akkor a munkát leteszi, így azonban köteles pünkösdig maradni, aztán az évének minden hete kitelt. Ha egy legény vagy utód (folger) beteg lesz, a mester tartozik neki egy héttel, az utódnak egy résszel. Egy derék legénynek azonban 19 nappal. — A tömör fogalmazásokból tehát a felmondás módjára következtethetünk, valamint arra, hogy a betegnek valamiféle „táppénzt" fizettek. Bár a bevezetőben azt írják, hogy megegyeznek a cikkelyek a többi város szokásaival, néhány eltérést, ül. új dolgot találunk bennük. Most nem vallási, hanem nemzetiségi különbséget emlegetnek, bár a többség német lehetett. (Forstinger nevű halásszal az 1800-as években is találkozunk a pestiek közt, nyilván több generáción át halászok voltak.) Létszámkorlátozásra következtethetünk a 2. artikulusból. A 7, 12, 15, 17 pont a vizahalászokat emlegeti. Ebben az időben a vizahalászat jelentősége nagy, vizafogó helyek Komáromig voltak, de Pest alatt is szép számmal akadtak. A szak- és népszerűsítő irodalom — TAKÁTS Sándor és ALAPY Gyula munkássága alapján