Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik
368 SÓLYMOS E.: MAGYARORSZÁGI HALASZCEHEK ... azt írja, hogy Balatonszentgyörgyön talált rá, de a Néprajzi Múzeum leltárában Vörs szerepel lelőhelyként. Részünkről a ládát a balatonszentgyörgyi céh tulajdonának tartjuk két okból. A keszthelyi céh leltáraiban nem szerepel a láda, másrészt 1849-ben ilyen kezdőbetűs halászok nem vezették a céhet. A balatonszentgyörgyi halászcéh szabadalmát, iratait nem ismerjük, de több olyan kontraktust, melyben mindig céhként emlegetik őket. Egy 1826-os szerződést 26 halász írt alá, s ezek közt vannak Simon és Péter családnevűek. Ugyancsak hasonló szerződésekről tudunk keresztúri halászcéhről is. 53 A tihanyiak iratait HERMAN Ottó mentette meg. A feltűnő, hogy míg más céhekbe bejutni nehéz volt, s általában egész életre szólt, a tihanyi „Betsülevelek" tanúsága szerint itt viszonylag könnyen cserélődtek a tagok. A szerszámok évenkénti felbecsülésének is ez volt a jelentősége, hogy az új belépő megfizethesse a ráeső szerszám értékét. 54 A tárgyi emlékek közül nagyon kevés maradt fenn. Hét ládáról, három jelvényről, hat korsóról, 3 pecsétnyomóról és két zászlóról tudunk. Feltűnő, hogy mindössze két behívótábla van, s az iratok sem említik, ill. csak kettőt. JANKÓ János leírja a keszthelyiek hal alakú behívótábláját, melynek hasán az 1856-os évszám olvasható. Eredetileg a Néprajzi Múzeumba került, később a ládával együtt a keszthelyi múzeum vette át, s ma is ott láthatók. A Veszprémi Múzeum még egy hasonlónak a fényképét őrzi, de ennek származási helyét nem tudtuk kideríteni, kétségtelen, hogy a felvétel nem a keszthelyit ábrázolja. Talán a szentgyörgyieké volt. 55 Végül elemezzük a különböző privilégiumok közti különbségeket, ill. egyezéseket. Az igazán tanulságos az lenne, ha a korabeli és azonos helységbeli más mesterségek artikulusait is bevonhatnánk a vizsgálatba, erre azonban most nem volt módunk. A mellékelt táblázatban nem a szokásos sorrendben, hanem három csoportban, vallási, szervezeti és jogi szempontból csoportosítva tüntettük fel a fontosabbnak vélt szabályokat. Vallási, ill. nemzetiségi szabály (csak katolikus vagy vallási, ill. nemzetiségi megkötöttség nélkül, stb.)kimondottan csak 1726-ig fordul elő. A későbbiekben csak a katolikus szertartásokon való részvételt követelik meg. Védszentként első ízben Szt. Katalin szerepel (1514), aztán többé soha. 1697-ben említik legelőbb Péter-Pált, bár a pozsonyiak 1550 körül készült pecsétjén már Péter apostol látható. Ezután csak „választandó patrónust" említenek, de tudjuk, hogy a gyakorlatban akkor is őt tisztelték. Érdekes, hogy Pozsonyban (1768) és Keszthelyen (1713, 1776) András apostol — aki szintén halász volt — szerepel. Inasokról, legényekről az első pozsonyi (1511), a két komáromi (1696, 1765), a 53 SÓLYMOS E. 1980. és Petánovics K. 1981. 54 HERMAN О. 1887. 422. 55 SÓLYMOS E. 1980.
