Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Történelem - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskeméti statutumok 1659–1709
CUMANIA 10. 69 IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Kecskeméti statútumok I. (1659—1709) A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában 1885-ben jelent meg a „Corpus statutorum Hungáriáé municipalium", azaz „A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye" с sorozat I. kötete. 1 A kiadót és a sorozat szerkesztőit több cél vezette. Az egyik a magyar történelem sajátosságából adódott. A függetlenségünkért folytatott több évszázados harc során a helyi közigazgatás szerepe nálunk nagyobb volt mint azokban az országokban, amelyek a nemzeti központosítás terén előttünk jártak. Különösen nagy lehetőséghez jutottak a hódoltság területén lévő népesebb mezővárosok, mivel még a megyei hivatali apparátus is igen nagy távolságban, a királyi területeken végezte munkáját, ugyanakkor a közigazgatás jelentős mértékben, a jogszolgáltatás pedig csaknem egészében a magyar törvények és előírások szerint működött. 2 A kiadás újabb okaként a statútumok rendkívüli forrásértékét kell megjelölnünk. Kétségtelen, hogy a többi iratféleség gyakorta csak a múlt egy-egy szűkebb sávjának rekonstruálását segíti elő, a helyi hatósági rendeletek a gazdasági életnek, a demográfiai mozgásnak, a szellemi tevékenységnek és a helyi politikának sok-sok mozzanatára utalnak. Éppen ezért a történettudomány igen sok területén munkálkodók számára nyújtanak fontos támpontot. A rendeletek forrásértékével kapcsolatosan célszerű még egy sajátosságra felhívni a figyelmet: ezek jellegükből adódóan az esetek nagy részében a helyi lakosság egészére, vagy legalábbis annak jelentős hányadára voltak kötelezőek. Tehát egy közösség egészéről vagy annak fontos csoportjairól nyújtanak tájékoztatást. A kitűzött cél értelmében a sorozat a megyék, a királyi városok és a törvényhatóságok statútumait tette közzé. Kecskemét, ezen óriásira nőtt mezőváros, amely 1 KOLOZSVÁRI S. — ÓVÁRI K.: 1885—1904. 2 E sajátosságoknak jelentős szakirodalma van. Az egyik legújabb és egyik legalaposabb munka, amely a téma szakirodalmát kritikai észrevételekkel bőven ismerteti: SZAKÀLY F.: 1981.
