Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Embertan - Henkey Gyula: Katymári és csávolyi bunyevácok antropológiai vizsgálata
EMBERTAN 543 14. táblázat A katymári és csávolyi népesség taxonómiája — Taxonomie der Populationen von Katymár und Csávoly Katymár Csávoly Együtt — zusammen Típus — Typ n % n % n % dinári 53 25,7 23 24,0 76 25,2 turanid 35 17,0 29 30,2 64 21,2 előázsiai (armenid) 23 11,2 11 11,5 34 11,3 mediterrán, keleti mediterrán 12 5,8 1 1,0 13 4,3 alpi, lapponoid 11 5,3 — 0,0 11 3,6 pamiri 4 1,9 6 6,2 10 3,3 keletbalti (ostbaltische) 4 1,9 1 1,0 5 1,7 mongoloid 1 0,5 — 0,0 1 0,3 cromagnoid 1 0,5 — 0,0 1 0,3 északi (nordische) — 0,0 1 1,0 1 0,3 meghatározatlan — unbestimmt — (x) 62 30,1 24 25,0 86 28,5 Bartucz Lajos 1953 utáni minden tanulmányában, valamint Nemeskéri János és Gáspárdy Géza 1954. évi összefoglaló munkájában 25 követett álláspontnak. A bunyevácok között három típusnak, a dinárinak, a turanidnak és az előázsiainak (armenidnek) van jelentősebb szerepe a népesség összetételében. Gyakoriság szempontjából Katymáron a dinári, Csávolyon pedig a turanid típus áll az első helyen, míg az előázsiai (armenid) előfordulása mindkét bunyevác népességénél szinte teljesen megegyező (14. táblázat). A klasszikus dinári típus jellegeit (magas termet, középhosszú, széles—középszéles, hyperbrachy—brachycephal (túlrövid—rövid fejjelzőjű) fej, középszéles—enyhén széles, magas, gyakran igen magas, lepto—hyperleptoprosop — keskeny, igen keskeny arcjelzőjű — arc, előre keskenyedő járomcsont, férfiaknál enyhén meredek, nőknél meredek homlok, az arc síkjából erősen kiemelkedő, konvex orrhát, lapos tarkó, barna-fekete hajszín és barna vagy kevert — zöldes — szemszín) együttesen egyetlen személynél sem volt észlelhető a bunyevácok között, aránylag a 2. képen bemutatott férfi áll a klasszikus dinári jellegegyütteshez a legközelebb. A leggyakoribb eltérő jellegek a hosszabb fej, a fej igen nagy szélessége, a kifejezetten széles járomív, a kevésbé magas arc és áll, valamint az enyhén domború tarkó. Valószínűnek látszik, hogy a bunyevácok (és a sokácok) ősei között kellett lennie 25 NEMESKÉRI J. — Gáspárdy G. 1954.
