Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite
510 BOSNYÁK S.: BEZDAN NÉPHITE . .. 289. Itt vót az asztal, ahol most ülök és körű vót a pad. Én ütem ott, a Jóska meg emitt e. Bejött a szomszéd, a Varga Örzse néni. Egy szita vót rajta, így a feje tetején és az vót letakarva lepedővel. Megcsörgette a láncot, a Jóska meg ki az ajtón, be az istállóba. Bebújt a jászolba. Azt mondja neki apám: — Mi a fene lűtt te gyerek? — Mást nem tudott mondani, csak azt, hogy: Luca, Luca, Luca. (9) 290. A gyerekek beültek a sarokba, aztán kodáltak: Kot-kot-kotkodács, minden napra száz tojás! (7) Kotkodálni mentek a gyerekek házrú-házra, beűtek a sarokba és ott kotkodáltak: Kot-kot-kot-kotkotkodács, minden napra száz tojás! És akkó a háziasszony adott nekik száraz meggyet, szilvát, vagy diót. (9) 291. Luca napján csinálják a széket karácsonyig. És akkó éjféli misére elviszi és rááll amikó a pap az ostyát mutatja föl, akkor meglátja, hogy melyik a boszorkány a templomban. És aztán szaladni köll neki hazáig, mert zavarják a boszorkányok. Mákot visz és azt szórja, hogy azoknak kölljön összeszedni, mert másként utóiérik. (7) 292. Luca napján köll elkezdeni és minden nap egy fát, egy más fát köll beépíteni a székbe, úgyhogy karácsony estére az éjféli misére készen legyen a szék. Máma agácfábúl, holnap fűzfábúl, minden nap más fa legyen. És akkor rá köll állni a templomban és akkor látja, hogy kik a boszorkányok. Azoknak van szarvuk, de azt nem látja más, csak ő. Ha nagyon öreg a boszorkány, nagy szarva van nekije, akkor nem tud egyenest bemenni, akkor be az egyik szarvát, aztán úgy megy be, ódalvást megy be. És akkor sok mákot kő vinni nekije, hogy eszórja és a boszorkányoknak mind fő kő szedni és csak aztán mehetnek utána. Vót egy illető, aki ezt megcsinálta és addig ütötték, meg efogták, még az anyósának a hasa alatt át nem bújt. Akkor hagyták abba a verést. (9) 293. Halat és zsírtalan ételeket főztünk. Mákos tészta vót szent este, de a mákos tésztát nem zsírral, hanem mézzel szoktuk megöntözni, hogy ne legyen olyan száraz. (10) 294. Az egész utcán pattogatott kukorica szag vót, minden házban pattogattak. (2) 295. Mindig vót mákos tészta, vagy mákos bukta, vagy guba (ki, hogy mondja), meg akkó kocsonyát főztek, hogy ne kölljön tüzelnyi, meg avva elfoglalnyi, mer akkó ementek a templomba, aztán akkó kocsonyát főztek. (3) 296. Nem vót szabad mindjárt enni, csak mikó az éféli misérű hazamentek, akkó. (3) 297. Karácsony napján, ha átküldték valakit valamiért, arra rámondták, hogy boszorkány, mert karácsony napján nem vót szabad semmit se kérni senkitűl. (9) 298. Karácsony böjtjén nem szabad kötélen lógni ruhának, mert akkor sok lesz a veszekedés. (2) 299. Karácsonyra azelőtt bevitték a lószerszámot, szénát, szalmát és berakták az asztal alá. Akkor nem söpörtek ki, ami szemét vót, azt besöpörték oda a szalma alá. Mikor eljött az a bizonyos idő, akkor kivitték és akkor szétszórták. A szénábúl adtak a lovaknak, a jószágnak, hogy egyenek és kötöztek fel a gyümölcsfákra, hogy jó termés legyen. (9) 300. Fekete karácsony, fehér húsvét. Akkó kihúzódik a tél húsvétra. (9) 301. Teleöntöttek egy tányért búzával és öntöttek rá vizet, kicsírázott és akkor nyőtt és akkor karácsony napjáig nyőtt ez. Karácsony napján odadták a jószágnak, csibéknek, lovaknak, mindegyiknek adtak belűle, hogy egyék meg. De akkó má ilyen nagy vót, ilyen nagyra megnőtt, tíz-tizenöt centire. (9) 302. Az asztalra tették a karácsonyfát. A kenyeret nem vót szabad kivinni. Letakarták az asztalon a kenyeret. Az asztal alá tettek szénát, szalmát, zabot, kukoricát, búzát és a lószerszámot is betették az asztal alá, ahol a karácsonyfa állt. (7) 303. A kökényfát kivágták olyan kicsit és azt díszítették föl. De vót karácsonyfa is, csak azt a tehetősebbek, akik meg tudták venni. A szegény embernek kökényfa volt. Akkor tűztek föl ilyen aszalt szilvát, aszalt meggyet, diót, almát. Nem köllött kötözni, csak beleszúrták a tüskébe. (9) 304. Szent este mindenféle gyümölcs vót az asztalon, dió, alma, szőlő, aszalt meggy, aszalt szilva. A legszebb piros almát édesapánk elosztotta, ahányan vótunk, annyi felé. (10) 305. Beszélgettek az emberek arrúl, hogy éjfélkor megszólalnak az állatok, úgyhogy emberi nyelven beszélnek. Az egyik ember azt mondja, hogy ma este ű kipróbálja, meg fogja hallgatni. Hát úgy is tett, majd ű kihallgatja űket. De a másik emberek bebújtak a jászol alá. Mikor eljött az éjfél, akkor szólt a másiknak. Az egyik deres vót, a másik meg szürke. — Szürke — azt mondja —, tudod, hogy holnap meghal a gazdánk?
