Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Régészet - Bérczi Szaniszló: Szimmetriajegyek a honfoglaláskori palmettás és az avar kori griffes-indás díszítőművészetben
REGESZET 49 frízkettőzés szerepeltetése egyetlen tárgyon. Erre eddig egyetlen lelet példa: a Szeged-kundombi temető 285. sírjának „propeller" övdísze. Végül a szabályos szerveződésű ornamentika egyéniesítése is megfigyelhető az avar kori fejlődésben; példaként erre a Nagyszentmiklósi Kincs egyik gyümölcstálkájának fogantyúján megjelenő, rozettákkal és méretcsökkenéssel egyéniesített J rllg szerveződését említjük. (15. ábra. 3.) A FRÍZTÍPUSOK GYAKORISÁGA Amikor a frízcsoportokat úgy mutatjuk be, mint alapkészletet a díszítőművészeti ornamentikák rendszerezéséhez, ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a frízcsoportok minden közösség által a természeti jelenségekből fölismerhető alapszerveződések. A hét szerveződéstípus ismerete egy fejlettségi szintet jelez. Ez az ismeret nem fogalmazódik meg, de az megfigyelhető, hogy a műveltségi közösség a már megismert struktúraszervezési módokat folyamatosan használja díszítőművészetében. A struktúraszervezési mód, mint minden ismeret, öröklődik a műveltségi közösségben. Azoknak a műveltségi közösségeknek az összehasonlításánál, amelyek eljutottak az alapszerveződések ismeretéhez, nem a szerveződéstípusok megléte, hanem a különféle esetek kedveltségi, használati gyakorisága lesz különböző és így a közösségre jellemző. A természeti jelenségekből kiolvasható univerzális alapkészlet továbbfejlesztése, a szerveződési lehetőségek gazdagítása már sokféle irányban történhet. Másutt bemutattuk, hogy egyfajta továbbfejlesztés a két színnel való színezhetőség, melyek közül azokat, amelyek speciális föltételekkel a két félsík találkozásánál kialakuló mozaikok esetei, a nyugat-szibériában élő nyelvrokonainknál, a hantiknál (osztyákoknál) találjuk meg. 8 A dolgozatunkban vizsgált két kora-középkori, a sztyeppéról a Kárpát-medencébe érkezett műveltségi közösségben a frízek megkettőzése (így áttételesen a síkra történő kiterjesztése) irányában történt továbbfejlesztéseket találunk. Az alapszerveződéseknek ilyen színező, vagy kettőző továbbfejlesztései is természeti (geometriai) invariánsok fölismerését jelentik, de ezek már nem triviálisak abban az értelemben, hogy mindenütt megfigyelhető természeti jelenségekből kiolvashatók lennének. Ezek fölismerése, kifejlesztése már intellektuális teljesítmény (intuitív matematikai fölismerés). Másrészt például a kettősfrízek nagy száma valószínűtlenné teszi azt, hogy az akkori műveltségi közösségek ezeket is mind fölismerjék és használják. Az eddigi fölismerések azt tanúsítják, hogy a nem triviális továbbfejlesztések közül már néhánynak (persze akár többnek is) a jelenléte elegendő lehet műveltségi közösségek összehasonlítására és megkülönböztetésé8 BERCZI Sz. 1985.
