Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet
NÉPRAJZ 453 motívumon kívül szinte minden más saját ötlet, lelemény, s ha nem, akkor oly mértékben átformált, hogy felesleges „előképek" után kutatni. Szokatlan a tárgy feliratozásának módja is. A „T T" monogram a kompozícióba szervesen beépülve, fekete spanyolviaszba ágyazottan jelentkezik, míg az ezt feloldó név — Tóth Terésija — a hangsúlyos datálás és a szokatlan megoldású, önálló életet élő kereteit kis kompozíció közé szorult. De ez az eredetileg zöld, időközben azonban megfeketedett viasszal „írt" név — miként fent, az egy tőből kibomló hat szív és egy kör alakú motívum esetében, valamint a fenti rozettánál is látható módon — nem az előzetesen kimélyített vesétekben jelentkezik, hanem a felületre égetve. (A forró viasz nyomai a fán mindenütt jól láthatók.) Ezek a szokatlan technikai megoldásssal kialakított kompozíciós elemek, a ma már meglehetősen kopott, alig kibetűzhető felirattal együtt, mintha utólag kerültek volna a tárgyra. Ezt látszik igazolni, hogy az előzőleg lecsiszolt, sima felületből néhány milliméterrel, plasztikusan kiemelkednek, ugyanakkor illeszkedésük is lazább, esetlegesebb. A kérdést csak bonyolultabbá teszi, hogy pontosan ez a szín megjelenik a táncoló pár férfi tagjának mándliján is. Csakhogy itt, a spanyolozott technikának megfelelően, előzőleg kimélyített vesétekben. Furcsa azonban, hogy a viaszfoltokat szegélyezve égés, pörkölődés nyomai itt is láthatók. A zöld színű spanyolviasz tehát a készítőnek eredetileg is rendelkezésére állt. De akkor miért került a tárgyra egy más megoldással, netán utólagosan felvitt módon? S főként, ilyen hangsúlyosan... Mert hogy a vésett, spanyolozott virágok közé ékelődött motívumoknak fontos, megkülönböztetett szerepük volt, az nyilvánvaló. Valami időközben bekövetkezett, ismertté vált körülményre, változásra utalnak? Mielőtt megpróbálkoznánk minderre feleletet adni, térjünk vissza ismét a megajándékozott személyére. A mángorló készültének időpontjában Csepregen — ahol ez a méreteiben is imponáló tárgy a Szűts-ház padlásáról előkerült — a helybeli r. k. anyakönyvek tanúsága szerint egyetlen eladósorban levő Tóth Terézia élt. Ő, Tóth József csepregi erdész és Vígh Anna leányaként 1817. október 12-én született. 41 (Apja már ezt megelőzően elhalálozott.) Ám, miként azt várnánk, a házasságra vonatkozó bejegyzést nem 1838-ban, hanem csak két évvel később, 1840-ben találjuk meg. Ekkor, február 2-án megy férjhez Tóth Terézia a nálánál három évvel idősebb Szűts Jánoshoz, akitől 1841 és 1860 között tíz gyermeke születik. A tárgy tehát Tóth Teréziának készült és kétséget kizáróan Király Zsiga kezemunkája. Azt, hogy valóban ismerte-e, netán még a kedvese is volt a csepregi leány, nem tudjuk. De ha érzelmi szálak is fűzték volna hozzá, miért ez a „rejtőzés"? A tárgyaira máskor oly büszke juhász most miért nem véste rá a nevét, de még a monogramját sem? Igaz, Szűts Jánosét sem. Kit leplez akkor az „M F" monogram? 41 Csepregi római katolikus születési Akv-ek. (Az idevonatkozó további adatok is innen valók.)
