Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor
NÉPRAJZ 387 nemegyszer felemás szobaberendezést eredményezve. 26 Mindazonáltal készült még az 1940-es években hagyományos szobaberendezés is Hartán (21. kép). Az elmondottak korántsem jelentik azt, hogy a hartaias berendezés egyeduralmának idején minden hartai család maradéktalanul azonos módon rendezte volna be a szobáját és, hogy belépve, bizonyos jegyekből, ne lehetett volna leolvasni a jómód fokát éppúgy, akárcsak másutt a lehetőségek szűkösségét. Már SIMONYI Jenő 1882-es leírása kiemeli például, hogy a szegény megelégszik, ha a tükör köré egy sor apró tányért függeszthet, a gazdag viszont két sorosan, egészen körülrakja. Arról is szól, hogy míg a gazdagoknál „csinos faragott rács fut körül" a szekrény tetején, a szekrényeknél egy sor alma „vagy egyéb ilyes" van odarakva. 27 Mégis a berendezésbeli eltérések Hartán kevésbé voltak szembeszökőek, mint rendszerint a magyar községekben. Itt a tehetős parasztgazda is takarékosan élt és kerülte a lakás minden feleslegesnek ítélt cicomázását, mindegyre csak újabb földdarabra, korszerűbb mezőgazdasági felszerelésre igyekezve félrerakni a pénzéből. A hartai asszony, bármennyire is meg lett volna rá a módja, mégsem rakott a tisztaszobabeli díszágyakba se több párnát, mint azokba, amelyek a lakószobában álltak, a családtagok alvóhelyéül. Márpedig az íratlan szabály itt a párnák számát kettőben limitálta — egymás mellé fektetve —, noha náluk is, legalábbis a múlt század óta, éppúgy magasra illett feltornyozni az ágyneműt, ahogy az a magyar falvakban volt általános. Ám az elvárt magasságot, mely Hartán minden háznál nagyjából azonos volt, a diszes párnáknak a magyar falvakban szokásos halmozása 28 helyett az ágyfenéknek szalmával való alapos kibélelésével érték el — ebből a célból az ágyoldalakat is megmagasítva, beillesztett vendégdeszkákkal —, meg a vaskosra kitömött szalmazsákkal. És az ágyneműnek korábban még a parádés ágyhoz is közönségesen mindegyikét — tehát mind a párnahuzatokat és dunyhahuzatot, mind pedig az ágyterítőt — az egyszerű és egy emberéleten át kitartó, mintás kékfestőből szabták. Lett légyen az akár hálóágy, akár pedig díszágy (1 —2., 7., 10., 12., 14., kép), a fehér ágynemű ritkaságszámba ment. 29 Igen jellemző, ám az elmondottakból érthető is, hogy amikor az első világháború utáni években divatba jött Hartán is a rózsaszín vagy kék csíkos kanavászból varrt párna- és dunyhahuzat, ezeknek a végét egyedül a korábban valamely szomszédos magyar faluban szolgált, szegényebb hartai leányok hímezték csak ki maguknak kék virágokkal, mivel gazdahelyen sajnálták a pénzt a hozzá való fonalra. 26 BOROSS M. 1982/b. 99—100. 27 SIMONYI J. 1882. 305—306. 28 A parádés ágyhoz Harta környékének magyar falvaiban általában hat párna tartozott. — Ez az adat, illetve a lakásra, bútorra vonatkozó további jegyzetelés nélküli adatok a szerzőnek az 1940-es évek végétől kezdődően folytatott helyszíni gyűjtéseiből valók. 29 Vő.: SIMONYI J. 1882. 306.
