Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor

388 К. CSILLERY К.: A H ART AI BUTOR . .. Az említett eltérések ellenére is, a hagyományos hartai szoba a szigorúan kötött rendjének következtében nagy mértékben uniformizált volt. Abban a szögletben, mely rézsút szemközt feküdt a tüzelőberendezéssel — ez korábban úgyszólván általánosan zöld szemes kályha volt,

30 századunkban meg, a magyar faluk hatására, inkább fehérre meszelt sütőkemence

31 (13. kép) — minden háznál az asztal és a sarokpad állt (11—12. kép). A két másik sarokban egy-egy ágy emelkedett, előttük székekkel. Az ajtóval szemben kapott helyet a múlt század második felében divatba jött alacsony szekrényke,

32 fölötte a tükörrel (12. kép), az első ágy és a tüzelő között pedig a nagy ruhásszekrény (13. kép). Ehhez az együtteshez a XIX. században még a láda is hozzátartozott,

33 továbbá olyan kiegészítő bütorok, mint a díszedénnyel rakott sarokfogas

34 az asztalszögletben és a falitéka,

35 illetve a törülközőtartó; ezek azonban a jelen században sorra elmaradoztak, és a hartai szobákban többnyire csupán a dísztányérok sora és a különféle képek (6., 8—12., 15., kép) maradtak meg faldiszítőként. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban, hogy a szegény sorsúaknak mindezzel a berendezéssel még a századunk harmincas éveiben is egyetlen szobában kellett szoronganiuk a zsellérházakban.

36 Másrészt tény az is, hogy 1877-ben a „külön lakó s külön tiszta szoba közönségesen divatos."

37 Maga a bebútorozás két helyiség esetében is — a Magyarországon kikristályosodott szokásokhoz igazodva — lényegében azonos rend szerint történt. A kívülállók előtt korántsem maradt rejtve az, hogy a családok miként is teremtették elő a lakásuk berendezésének darabjait. De még ha nem lettek volna kellően tájékozódva is, csak le kellett olvasniuk a feliratokat, lévén hogy Hartán általános gyakorlatként élt, hogy minden lényegesebb tárgyat a készítés évszámával jelöljenek. A helyi közvélemény azt várta el, hogy a leány kelengyéjét idejekorán összegyűjtsék, beleértve a két legfőbb kelengyebútort, az ágyat és a ruhásszekrényt. Ennek 30 Vö.: SIMONYI J. 1882. 303. 31 FÉL E. 1935. 17. 32 „Sok házban van fiókos szekrény is" — írja SIMONYI J. 1882. 306. Ez nyilván a gazdagabb családokra vonatkozik. 33 SIMONYI J. 1882. 306. A hagyomány megszabta helyüket nem említi. 34 1882-ben „a hol sok az edény, ott a szobában még egy függő állvány van számára", ez tehát bizonyára a tehetősség jele volt. Nem tudni azonban, hogy a „függő állvány" alatt tálasfogast vagy esetleg nyitott tékát ért-e a szerző. Lásd: SIMONYI J. 1882. 306. Megjegyzendő, MÉSZÁROS GY. 1910 k. 2. szintén említi még a szobában levő fogast. 35 Különféle tékákra és szobabeli fogasra lásd: BOROSS M. 1982/b. 68—71. kép. 36 FÉL E. 1935. 12. Hartán már a századunk elején szokásban volt a házat oly módon meghoszszabbítani, hogy az ott lakó szülők és a velük maradt házas gyermekük és családja külön-külön konyhával rendelkezzen, hozzá egy vagy két szobával. Lásd: MÉSZÁROS GY. 1910 k. l.;FÉLE. 1935. 12—13. 37 GALGÓCZY K. 1877. III. 318.