Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik

350 SÓLYMOS E.: MAGYARORSZÁGI HALASZCEHEK . . . urbárium szerint Dévénytől Hidasig (Krauth-Brukh) halászhattak, de ezért bért fizettek.

19 A Dunán kívül rendelkezésükre álltak a Csallóköz vizei is, hiszen a gazdag pozsonyi polgárok dunai szigeteket vásároltak a hozzájuk tartozó halászattal együtt, amit céhbeli halászokkal halásztattak .

20 Megzavarja a képet az, hogy 1516-ban már létezik a Szent István céh, amelyben a hajósok mellett halászok és előkelő városi polgárok is találhatók. 1558-tól 1600-ig 140 tagot vettek fel. 1690ben kapott szabadalmukban hivatkoznak Endre által 1297-ben adományozott privilégiumaikra, mely szerint egyedül a pozsonyiaknak volt joguk a Dunán fel és le az országhatárig hajózni. Ez általában a pozsonyi polgárokra vonatkozik, és csak később alakul meg a külön céh. A céh terjedelmes névsorában a következő halászokat találjuk: Peckolori Georg (1691), Seegruber Georg (1716), Haibel Georg (1729), Haibel Franz (1748). Azonban a névsorban foglalkozással meg nem jelöltek között igen sok halászmester volt. A 140 név között azonban csak egy magyar van, Balogh Mihály (1596), a többi mind német,

21 ahogy a halász céh is németekből állt. Egy céhkancsórói is meg kell emlékeznünk. A Magyar Nemzeti Múzeum Újkori osztálya 1877.49.1 ltsz alatt őriz egy céhkancsót. Anyaga cin, magassága 54,3 cm. Három kiterjesztett szárnyú angyalfőn nyugszik a felfelé keskenyedő kancsó. Felnyitható cínfedelén egy oroszlán tart egy pajzsot, melyen Szent Péter bekarcolt alakja látható e felirattal: „S. PETRUS". A kancsón koszorúban a felirat: SIMON ZODER DIESER ZEIT ZECH MAISTER MATHIAS KASSER GEORG HABRUNNER ANNO 1691. A csap hiányzik. Szájának átmérője 14,5 cm. Pozsonyban árverésen vásárolták 1877-ben. A nyilvántartási karton szerint a pesti halászcéhé volt. Tekintettel arra, hogy a török alól éppen felszabadult Budán a még szabadalommal sem rendelkező halászok aligha készíttettek ilyen kancsót, s az a tény, hogy Pozsonyban került árverésre, valószínűvé teszi, hogy ez a pozsonyi halászoké volt. Egyszerű lenne a bizonyítás, ha ismernénk a céh 1690-es tisztségviselőit, de sajnos, a céhiratokat nem volt módunk kutatni. Mint említettük, 1712-ben VI. Károly Joannis Fucker céhmagister, Paul Fuchs, Christian Etzelberger, Matthia Windisch, Matthia Etzlberger, Georg Seegruber és Paul Zwicker pozsonyi halászcéh tagjainak kérésére az elődök által adott artikulusokat néhány pontban javítva és helyesbítve kiadja:

22 1. Patrónus Szent Péter. Napján minden mester és legény jelenjen meg a templomban, bármily vallású is, és áldozzon. Kötelesek résztvenni az úrnapi körmeneten. Új céhzászlót állítsanak. 2. Lajos király Sárkány Ambrus országbíró által e halászmestereknek adott privilégiuma szerint — melyet Mátyás, II. Miksa, II. Ferdinánd és III. Ferdinánd is megerősített, a halászmesterek számát 19 KEMÉNY, 1933. 96. 20 ALAPY Gy. 1933. 71. Ferber, 1912. 33. 21 ALAPY Gy. 1933. 149. 22 OL. Acta Mechanica et Liber Cehalium. TIM 607—78. német.