Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik

NÉPRAJZ 351 tizenötben, úgymint hét halászmester és nyolc halárus, állapította meg. Miután a halászat területe messze elnyúlott, közben több halászmester tönkrement, a legtöbb uraság saját halászt alkalmazott területén halászni, a lehetőségek beszűkültek, amit a halászok nem tudtak leküzdeni. A hét mesterből kettő fel is hagyott a halászattal. Ezért a létszámot hétre szállítják le, halál esetén sem vehetnek fel senkit (míg ezt a számot el nem érik), és csak katolikusok nyerhetnek mesterjogot. 3. Ha egy hely megüresedik, a jelentkezőnek igazolnia kell származását és tanulóidejét. 4. Aki a munkát időben nem kezdi el, vagy korábban abbahagyja, vagy összeférhetetlenkedik, megbüntetik. 5. Ha valaki mester akar lenni, köteles a mesterpénzt és a tagdíjat befizetni. 6. Ha a jelentkező egy özvegyet vesz feleségül, 30 forintot fizet, a mesterfi ugyanennyit, ha idegen nőt vesz el. Ha mester özvegyével házasodnak, csak 20 forintot fizetnek. A mester fia a felvételnél előnyben van az idegennel szemben, de ha az egy mester özvegyét veszi el, akkor az özvegyi jogon megelőzi a mesterfit, akinek várnia kell, míg egy hely újra megüresedik. Aki egy mester lányát veszi el, az nem élvez előnyt, csak akkor, ha az apa, vagy az özvegy anya a lányra nem ruházza a jogot, de akkor a szülő már ki lesz zárva. Ha egy özvegy a céhen kívül megy férjhez, mesterjogát elveszti, de ha özvegyi sorban marad, élete végéig folytathatja. Ha házas ember szerez mesterjogot, az asszony után nem kell fizetnie. 7. Aki a céhből kiválik és más helységbe költözik, öt forintot fizet. Aki más céhből jön ide, és mester akar lenni, hozzon bizonyítványt becsületes magatartásáról, származásáról és tanulóidejéről, s az kétszeres díjat, 80 forintot fizet. 8. A Magyar Királyságban ezideig nem volt a halászoknak privilegizált céhük, ezért nem az isteni erkölcsök uralkodtak. Ezért mindazok a magyar királyságban levő halászmesterek, akikre a királyi szabadság kisugárzik, ettől a főcéhtől (Haupt-Laad) kapják a tisztességet és védelmet. Ha mégis valaki ellenállna a privilegizált mesterek intésének, alkalmatlannak tartsák, és inasaikat, legényeiket is. 9. Régi időkben is szokás volt, hogy a mesterek saját varsákkal és hálókkal (Krischen und Netzen) rendelkeztek, ezért köteles minden mester varsákat és hálókat, lehetőségei szerint két vagy három ladikot (Zillen) tartani. 10. Ha valaki nem tanult halász, mégha polgár is, és a polgárjogot is megszerezte, nem kereskedhet többé hallal sem titokban, sem nyilvánosan. 11. Ha idegen halászok jönnének hallal, a céhmesternél jelentkezzenek, halaikat a céh bárkájába ( Zech-Geschirr ) helyezzék el, s őrzési díjat fizessenek. 12. Az idegen, aki halat hoz a piacra, háromszor próbálkozhat, aztán a céhmesternek kell átadnia a halakat. Az az idegen halkereskedő, aki még nem volt halaival a piacon, keresztelőpénzt •(Tauf-geld) fizet 2 forintot, de ha csikót (Tschiken) árul, egy tallért. 13. Hogy a város és a királyi kastély mindig el legyen látva hallal, a halászok áruikat nem vihetik máshová. Előfordulhat, hogy a nagy víz vagy más akadály miatt bérelt vizeiket nem halászhatják, és kénytelenek a halat Bécsben vagy más helyen eladni. 14. Az idegen halászok a piacon elkülönítve áruljanak, a halászoknak tilos az idegeneket az eladásban segíteni vagy velük társulni. 15. Kántorböjtben és böjti napokon idegennek tilos halat eladni, de pénteken egész nap és a nagyböjtben mindennap, szombaton azonban csak kilenc óráig, s ami megmarad, azt a céhnek kell olcsó áron átengedni. 16. Senki sem halászhat a Dunában és a halászokhoz tartozó tavakban a céh tagjain kívül. 17. Az artikulust a fő gyűlésen mindig fel kell olvasni, de egy tallérért külön is lehet. A vidéki mester köteles a körmeneten megjelenni, a kántorpénzt letenni. 18. Aki a gyűlésről elmarad, büntetést fizet. 19. Akit céhtisztségre megválasztanak, az két évig köteles maradni. Úgy követik egymást, mint a mesterjogban. Ha egy tisztségviselő meghalna, a tisztség visszaszáll az előzőre. 20. Egymás legényét, inasát elcsábítani tilos. 21. „A szegény mesternek engedtessék meg, hogy leányával, jóllehet csak zsinórral és nem hálóval, kimenjen, éjszakára azonban vele kimaradni tilos. Egy szolgaemberrel (Dienst-Mehschen) halászni kimenni, ha egy másik mester lánya is, vagy egy mesternél lenne szolgálatban, mestereknek és legényeknek (Knecht) tilos. Aki ez ellen vétene, úgy a mester, mint a legény négy guident fizet."