Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Solymos Ede: Magyarországi halászcéhek és artikulusaik
NÉPRAJZ 349 34. „Ezen főcéhbe (hauptlaad) tartozó minden halászmester előnybe részesüljön. Azon alakulatok, melyek a környékhez tartoznak, kötelesek legyenek ezen főcéhbe beolvadni, vagy a távoli fekvése miatt egy negyedcéhbe, mely a főcéh alá tartozik, és attól függjön minden fontosabb cselekedetben is, ahol nem tudnak megegyezni, azt ezen főcéh vei kell közölni..." Bár szinte egyidőben kelt a két szabadalom, sok az eltérés köztük. A budai és pesti hangsúlyozza már, hogy a mesterfiakat előnyben kell részesíteni. Első ízben említik Pétert és Pált mint védszentet. Elrendeli a pecsét használatát. (A pecsétnyomót a Budapest Történeti Múzeum őrzi.) A vizahalászok dupla mesterpénzt fizetnek, később viszont adómentességet élveznek, s joguk van halakat darabolva árusítani. Több pont rendelkezik az inasokról. Új az is, hogy az inas egy évig még a mesterénél köteles maradni, de már fizetségért, méghozzá évi bérért, aztán lehet csak hetibéres. Megtudjuk azt is, hogy az utódnak hatodrész jár. Egyedülálló a jegeshalászat rendezése: ha az első nem fog semmit, a második köteles felezni. Ennek az a magyarázata, hogy az első kompániának kellett a lékeket nagymunkával kivágni, ezt honorálja a második, aki csak használja a léksort. Mivel — más forrásokból tudjuk — nem minden legényből lett mester, sokan életük végéig „legények" maradtak. így könnyen előfordulhatott, hogy a legény egyidős, vagy akár idősebb volt a mesternél. Nyilván ilyen esetekre vonatkozik a tegezési tilalom. A „halnap" nyilván a halpiaci napokat jelenti. A 24. cikkely a legényfogadás módjáról szól: karácsonykor állapodnak meg, de csak pünkösdkor áll be az új helyre. A halkereskedelemben való elsőbbséget igyekeznek biztosítani. Védik az özvegyi jogot. A komáromiak „szabados halászatát" a Dunán viszont máris korlátozzák: a pesti vizekre nem engednek be senkit. A kántorpénz a negyedévi gyűléseken befizetendő tagdíj. A vidéki mestereknek — tehát azok is vannak — engedélyezik, hogy egy összegben fizessék ki. Végül figyelemre méltó az utolsó cikkely: a budai és pesti céh főcéh, s a környezők tőle függnek. Az a tény, hogy a különböző céhek szabadalmai ütköznek egymással, arra mutat, hogy a kancellária nem ellenőrizte ezeket, a benyújtott artikulusokat hagyták jóvá. 1712-ben a pozsonyi halászok VI. Károly császártól kapnak újabb szabadalmat. Érdemes azért megemlékezni a közbeeső időről is. A pozsonyi múzeumban fennmaradt egy pecsétjük 1550-ből. Szent Péter áll egy pajzs mögött, melyen halak láthatók, kezében kulcsot tart. A körirat rosszul olvasható: DER VIS PRESPURG.... 18 Artikulusaikat bemutatták 1574-ben Salm Miklós várkapitánynak. Az 1646-os 18 FERBER M. 1912. 33.
