Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Novák László: A Három Város hivatali rendszere a 19. század közepéig, annak iratképzése s a forrásanyag néprajzi jelentősége, különös tekintettel a végrendeletekre és az inventáriumokra
CUMANIA 10. 323 NOVAK LÁSZLÓ A Három város hivatali rendszere a XIX, század közepéig, annak iratképzése, s a forrásanyag néprajzi jelentősége, különös tekintettel a végrendeletekre és az inventáriumokra A Három város (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) a Duna—Tisza köze egyik legjelentősebb mezővárosi együttese volt a korábbi évszázadokban. Fejlődésükben jól elhatárolható korszakokat állapíthatunk meg. A mezőváros fejlődés kezdete a XIII— XV. századra esik, míg az erőteljesebb kibontakozás és felvirágzás a XVI — XVII. századra, s a virágkora pedig a XVIII— XIX. századra. A XIII. században még a három település „falu" (villa). Pl. IV. Béla 1266-ból való oklevele szerint még Nagykőrös falu. Ekkor azonban már pusztán állottak a környékbeli templos falvacskák (Földegyház, Pátegyház, Pegház, Péntekház, Temegház, Zeregház), melyek népessége a központibb szerepkörű helységbe, Kőrösre húzódott. A határuk — potenciálisan — a központi település területét növelte, lehetőséget teremtve a gazdasági—társadalmi fejlődésnek, a mezővárosiasodásnak. 1 Kecskemét és Cegléd is hasonló helyzetben volt: a XIII— XIV. századi depopuláció településkoncentrálódást idézett elő esetükben is. 2 A Három város a XIV— XV. században került földesúri fennhatóság alá. Eredetileg mindhárom város honfoglaló vezéri szállásterület részét képezte, ám Cegléd (Árpád fejedelem birtoka volt), Kecskemét (Bor—Kalán nemzetségi szállásterülethez tartozott) a vármegyék megszervezése során királyi tulajdonba került, mint — GYÖRFFY György kutatása alapján tudjuk — a nemzetségi birtok 2/3 része. 3 Nagykőrös továbbra is Bor—Kalán birtok maradt, de később hol királyi birtokba került, hol vissza földesúri kézre, míg végül a XV. században végleg földesúri birtok maradt. 4 Kecskemét szintén a XV. században került földesúri kézre, 5 1. NÓVÁK L. 1978. 2. HORNYIK J. 1927., BENKŐ ZS. 1982. 3. GYÖRFFY GY. 1966. 883—884. 4. NÓVÁK L. 1978. 30—31. 5. HORNYIK J. 1927. 7—10.
