Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Novák László: A Három Város hivatali rendszere a 19. század közepéig, annak iratképzése s a forrásanyag néprajzi jelentősége, különös tekintettel a végrendeletekre és az inventáriumokra

324 NOVAK L.: A HÁROM VAROS HIVATALI RENDSZERE .. . Cegléd pedig már jóval korábban, királyi adományozás révén a Clarissa apácarend tulajdonába, 1368-ban.

6 Kecskemétet és Nagykőröst számos földesúri familia birtokolta (pl. Kőröst „Magister Dezső" és leszármazottjai, valamint a Garayak, Karászi Perényiek, Lórántffyak), míg Cegléd egy, testületi földesúr birtokába került. A földesurak csupán tiszttartójuk által képviseltették magukat a három városban, s ez az objektív helyzet, s a vele járó cenzualis viszony, viszonylag nagyobb önrendelkezést tett lehetővé, az autonómia kiépítését: ennek fontos szerve volt a lakosokból választott tanács, élén a főbíróval. A cenzualis állapot, erősödő önkormányzat, különböző privilégiumok birtoklása (pl. vásártartási jog), a tágas határ kialakulása, ahol árutermelő jellegű agrártermelés bontakozhatott ki, valamennyi tényező a mezővárosi fejlődést mozdította elő.

7 Ennek legkorábbi jelei megmutatkoztak már a XIV. században, s nem véletlenül rögzíthették oklevélben 1368-ban — a Clarissák birtokbahelyezésével járó határjárás során —, hogy a „trium oppidorum seu villarum" határán húzódott a nagy tölgyerdő.

8 A XVI. század hozott alapvető változást a Három város életében. A török hódoltság korában, a XVI. század közepén kaptak kiváltságot a törököktől, mint szabad szultáni helységek, hász városi rangra emelkedtek.

9 E privilégiális állapot azt jelentette, hogy mentesültek a közvetlen katonai megszállás alól, viszont, rendszeresen hatalmas adót vetettek ki rájuk (fejadót az 1590-es évektől, császár adót, a „marhaszám" vagy „vadszám" alapján jelzett vagyon szerinti adót), s különböző naturálékat (gabona, széna, nem utolsósorban a lőporgyártáshoz szükséges salétrompor), valamint termérdek ajándékot.

10 Mindezen körülmények odahatottak, hogy a háromvárosbeliek mindinkább önállóan szervezzék életüket. A nagy terhek viselete, a követelések — mind török, mind magyar részről — szükségszerűvé tették a nagyobb belső szervezettséget, társadalmi—gazdasági kohéziót, hogy növekedjék az anyagi teherbíróképesség, s az autonómia vonatkozásában pedig tökéletesedjék a belső önigazgatás, s mindent összevetve, hatékonyan összpontosuljanak a közösség érdekviszonyai. A mezővárosi autonóm fejlődés feltételei adottak voltak. A magyar földesurak fennhatósága egészen formálissá vált, a városok velük való kapcsolata meglazult (bár esetenként megfizették a zálogösszeget a birtokolt javaik után). Szükségszerűen, a külső földesurak birtokai, a földesúri jogok (haszonvételek, bíráskodás, stb) is a mezővárosi közösségre szálltak, s azokat a magisztrátus gyakorolta, mint a földesurak reprezentánsa: valóságosan mint testületi földesúr hatalmaskodott a communitas felett. A mezővárosi közösség választotta meg vezetőit, akik rendsze6. BENKŐ ZS. 1982. 67. 7. Vö. BÁCSKAI V. 1965.; FÜGEDI E. 1981. 8. NÓVÁK L. 1978. 30. 9. Vö. MÉSZÁROS L. 1979. 61—63.; VASS E. 1982. 96. 10. NÓVÁK L. 1978. 31—33.; MÉSZÁROS L. 1979. 56—69.; VASS E. 1982.