Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

TÖRTÉNELEM 149 gyaival. A vármegyézések alkalmával a kerületi hadnagy s a mellé a helységekből kirendelt hadnagyok és lakosok fegyveres csapata járta a pusztákat és ellenőrizte az utazókat és a pásztorokat. Nyárra a helységek mezei hadnagyokat alkalmaztak, élükön a mezei biztossal. Nagyobb üldözések esetén a szomszédos megyékkel is együttműködtek. Azokban a nagyobb helységekben, ahol 2 hadnagy alkalmazását engedélyezte a hármaskerület, az egyik hadnagy állandóan a határban tartózkodott, s a mellé rendelt lakosokkal vizsgálták a csárdákat, ellenőrizték az utazókat és a pásztorokat. Az 1790-es évektől egyes helységek pusztagazdákat is alkalmaztak. Félegyházán pusztagazda az 1795/96-os évben szerepel először a város konvenciósai között. Fizetésül évi 40 Ft-ot, két ló porciót és a hajtás taksa egyharmadát kapta. Ennek fejében a tilosban legeltető átutazókat megbírságolta, vagy marháikat behajtotta, valamint a határon keresztül hajtott marhák után a fűbért beszedte.

93 A pusztagazdákat a XIX. században pusztabíróknak is nevezték. A pusztai felvigyázásban közreműködő lakosokat a botosokhoz hasonlóan a házak sorrendje szerint rendelték ki, heti váltásban.

94 A pusztázó hadnagyok száma szükség szerint változott. Amikor többen voltak, egy, aki a vezetést ellátta „biztosi" címet kapott. Az 1840-es években a kerületek számára készült beszámolókból az derül ki, hogy a Kiskunságban különösen elszaporodtak a rablások. Félegyháza határából, Ferencszállásról elhajtott ökröket pl. Baranya megyében a Szekcsői székárendásnál találták meg.

95 Szinte tehetetlenek voltak e rablásokkal szemben, ezért a mezei biztosok helyett ún. pusztai csendbiztosokat neveztek ki, s ezek kötelességeit a közgyűlés igen részletesen meghatározta. Vigyáztak a birtokhatárokra, az idegenekre s engedély nélkül megtelepedett haszonbérlőkre, ez utóbbiak ott tartózkodását bejelentették a tanácsnak, írásbeli feladataik is voltak: feljegyezték az állatokat őrzők nevét, számadónként külön nyilvántartást tartottak az állatokról, azok bélyegeiről, a juhászok és bojtárok saját állatairól is. Feljegyezték a gyanús egyének nevét, tartózkodási helyét, foglalatosságát. A pusztai csendbiztosoknak kellett megakadályozni a juhászok közti csereberét, ők felügyeltek a kutakra. Az itatásban és legeltetésben hanyag pásztorokat a tanácsnak jelentették. Szigorúan tilos volt a csendbiztosnak a pásztorokkal borozni, sőt a magán jellegű társalgást is tiltották.

96 A külső határban és pusztákon vigyázók állandóan fegyveresen, lóháton járták a területet. Velük ellentétben a csőszök a megművelt földek őrzését végezték. Rendszerint gyalogosan, de többnyire fegyverrel jártak, s a tolvajoktól, kártevő 93 BKmL.-Kkfh. Prot. Pol. 9. p. 80/1796. 94 BKmL.-Kkfh. L 63 Cs 10 Sz 6/1816. 95 BKmL.-Kkfh. L 65 Cs 12 Sz 108/1844. 96 BKmL.-Kkhalas Ii 213 № 3/1845.