Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete
150 BANKINE MOLNÁR В.: A JASZKUN KERÜLET . . . állatoktól igyekezték megóvni a földeket. Ügyeltek arra is, hogy a tanács rendeleteit mindenki betartsa, tehát a megengedett időben végezze a különféle munkákat, a vetést vagy a betakarítást. Külön alkalmaztak erdőcsőszöket, pusztai csőszöket, szőlőcsőszöket, szénáskert-csőszöket stb. Szőlőkben külön szőlőbíróságokat is létrehoztak. A szőlőbírák felügyeltek a szőlőcsőszökre, kapukra, árkokra, garadgyákra, elintézték a szőlősgazdák közötti apróbb villongásokat, s a kárt tevő gyermekeket és felnőtteket „mértékletes fenyítésekkel a kártételtül" eltávoztatták. 97 A szőlőbírákat sok helyen hegybíráknak is nevezték. A csőszök is a konvenciósok közé tartoztak, s többnyire meghatározott évi bért kaptak. Bérüket a tanács határozta meg. Amikor nem kaptak meghatározott évi bért, mert a beneficialis kassza nem bírta el a terhet, akkor a birtokos lakosok a megművelt terület után csőszpénzt fizettek. Az erdei csőszök pedig lakásuk körül földet kaptak, s övéké lett a kártevők büntetésének 1/6-a. 98 ÖSSZEGZÉS A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatásában a redempciótól a szabadságharcig lényeges változás nem történt. A közigazgatásban saját régi hagyományaik helyett a kiváltságos helyzetet hangsúlyozva igyekeztek a királyi városokhoz hasonlítani. A szenátus, illetve ahogy a Jászkunságban nevezték, a nagytanács vezető szerepe minden területen megmaradt a számbelileg ugyan nagyobb, de nevében és hatalmában is kisebb tanács vagy külső tanáccsal szemben. A redempcióval létrejött szabadparaszti birtokok a kor színvonalánál fejlettebb termelést eredményeztek, s az, hogy a kerületeken belül 17 helység rendelkezett vásártartási joggal, igen élénken segítette a megtermelt javak értékesítését. Az árutermelés által kialakult társadalmi differenciálódás sokszor kényszerítően hatott a redempció által kialakított rétegek közötti mobilizációra. A gazdaságilag megerősödött lakosok, akik nap mint nap hallották hangoztatni a kerületek kiváltságos voltát, egyre inkább részt kértek a politikai szabadságból, s követelték a közügyekbe való beleszólás jogát. A tanácsok elleni gyakori lázongások és feljelentések azonban csak részleges eredményekkel zárultak, hiszen a feudális Magyarország általános beidegződéseit és joggyakorlatát nem léphették át. A kerületek helységeinek igazgatására az azonosság jellemző, mely a közgyűlésen keresztül érvényesülő központosítási és egységesítési törekvéseknek s a minden helységre egyaránt érvényes privilégiumnak köszönhető. 97 BKmL.-Kkfh. Prot. 5. p. 316/1872. 98 SzmL.-JKker. kig. Fasc. 4 № 1978/1818.
