Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

TÖRTÉNELEM 121 elfogadott és betartatott magatartási normák az egész közösségre vonatkoztak."

6 Megállapítása az egész Jászkunságra helytálló. A testület tagjai kizárólag redemptusokból vagy nemesekből, redemptus-nemesekből kerültek ki, a választójoggal rendelkezők szintén e társadalmi csoporthoz tartoztak. Az 1751. évi kiváltságlevél 10. articulusa lényegében megerősítette az elöljárók szabad választási jogát. Mivel a kiváltságok a gyakorlatban csak a redemptus lakosokat illették, így természetszerűen adódott, hogy az aktív választójog is csak rájuk vonatkozott. A tanács választása: A tanács általában 12 szenátorból, más néven esküdtből vagy tanácsnokból állt, akiket évenként a testület élén álló bíró választásával egyidejűleg választottak. Ez nem jelentette a teljes testület évenkénti cseréjét, csupán a halálozás vagy egyéb ok miatt megürült helyek betöltését. Előfordult, hogy a tanáccsal elégedetlen választók minden szenátort szerettek volna kicserélni, de ezt a főkapitány megakadályozta. Almási János főkapitány levele, melyet az 1749-es tanácsválasztással kapcsolatban intézett a halasiakhoz, a későbbiekre is irányadónak bizonyult. Almási megbotránkozva értesült arról, hogy a választás előtt minden törvényes ok nélkül kihagytak a jelölésből olyan tanácsnokokat, akik a redemptiókor érdemeket szereztek, erélyesen figyelmeztette a halasiakat: „ ... ok nélkül kegyelmetek az illyen érdemes Embereket ki nem hagyhattya, és csak felét szabad magok közül választani, azokat is úgy, hogy ha az réghiek között valók valami kárára voltak volna a városnak."

7 Majd miután a halasiak nem látszottak ebben megnyugodni, egy hét múlva ismét levelet intézett hozzájuk: „az Excessuosusok nyilván való botránkoztatok, és szemlátomást való kár csináló Tanács helyébe is választhat a község mást, tanult embert, de olly formán, hogy előbb az ollyanok bé adattassanak, reájok meg bizonyíttassék, másképp ha mondatik reájok, s megh nem bizonyíttatik, a' semmit sem ér."

8 A nemkívánatos személyek tanácsba kerülése ellen a megürült szenátori helyek be nem töltésével is védekeztek. A kapitányok igyekeztek ezt megakadályozni. Szokás volt a tényleges megválasztás előtt a kiszemelteket „bejárókként" alkalmazni. Őket időnként — szavazati jog nélkül — meghívták a tanácsba, sőt egy-egy régebbi szenátor mellé beosztva, deputációba is küldték, hogy az ügyek intézését tanulják. Félegyházán már 1750-től választottak időnként ilyen „bejáró candidatu6 BELLON T. 1979. 74. 7 Bács-Kiskun megyei Levéltár (BKmL.) — Kiskunfélegyháza (Kkfh.) Kiskunhalas Tan. Fasc. 1 Sub A № 6/1749. 8 и.о.