Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

122 BANKINE MOLNÁR E.: A JASZKUN KERÜLET . . . sokat".

9 A bejárókból nem minden esetben vált tanácsnok. A tényleges megválasztást általában 1 évi, esetenként hosszabb idejű bejárás előzte meg. Ahhoz, hogy valaki szenátorjelölt lehessen, számos objektív és szubjektív feltételnek kellett megfelelnie. Az 1763. évi választás előtt a kiskun kapitány figyelmeztetett, hogy „midőn eskütteket bé választanak a Tanátsba ne válasszanak ifjú értetlen embereket, hanem meg ért ideüeket".

10 Ugyanakkor a józan életmód, a tanultság s a jó egészség is követelményként szerepelt, hogy a terhes deputaciokat végezni tudják. Rendszeresen visszatérő figyelmeztetés volt a választások előtti körlevelekben, hogy „érdemes írástudó személyeket" igyekezzenek esküdtekké választani.

11 E követelmények a XIX. században sem változtak. A választás konkrét lefolyása nem volt egységes a Jászkunság területén. Ez összefüggött azzal, hogy az egyes helységekben nem egyszerre alakultak meg a külső tanácsok. A kerületi rendelettel 1781-ben felállított „electa communitas" csak fokozatosan alakult át külső tanáccsá, melynek feladatai között a „rendes tanács" választása is szerepelt. A szenátorok megválasztását mindenütt jelölés előzte meg, egy-egy tanácsnoki helyre több személyt kandidáltak. Halason 1793-ban 2 tanácsnoki helyre 10 főt jelöltek, Félegyházán egy-egy szenátori helyre 3 főt.

12 A kiválasztottak nevét a restauráció előtt egy héttel felterjesztették a kerületi kapitányhoz jóváhagyásra. Annak megtörténte után a kerületi magisztrátus képviselőjének jelenlétében választottak. A jelöléseket a belső tanács végezte, a választásban azonban a külső tanács tagjai is részt vettek, sőt a XIX. században fokozatosan elterjedt, hogy közülük kerültek ki az új szanátorok.

13 Az egyszer megválasztott tanácsnok tisztsége általában élete végéig tartott, kivételes esetben betegségére való tekintettel lemondhatott. 1823-ban a főkapitány kérdést intézett a helységekhez, „Nem volna-e tanácsos a nép helybéli elöljáróinak, vagyis a tanács tagjainak meghatározott időszakban történő meg ujjításával" tökéletesíteni a választást? Javaslata teljes elutasításra talált.

14 A elutasító véleményeket természetesen a tanácsok adták, a lakosokat nem kérdezték meg ez ügyben. Lakossági felmérés esetén bizonyára más vélemény alakult volna ki, hiszen pl. Jászberényben, amikor 1797-ben a lakosok vizsgálatot kértek a tanács rossz gazdálkodása és atyafiságos összefonódása miatt, a tanácsnokok választási módját is változtatni kívánták. Azt kérték, hogy „a tanácsbéliek éa nótáriusok a Ns(nemes) Districtusok által fel találandó mód szerint, valamint a 9 BKmL. — Kkhf. Protocollum Politicum (Prot. Pol.) 1. p. 39/1750. 10 BKmL. — Kkfh. Halas Prot. Pol. IV. p. 1/1763. N 11 BKmL. — Kkfh. Halas Protocollum Currentale (Prot. Curr.) XVIIL/ 3. p. 174/1793. 12 BKmL. — Kkfh. Halas Prot. Pol. XIII. p. 127/1793. 13 Szolnok megyei Levéltár (SzmL.) Jászkun Kerület (JKker.) kig. Fasc. 4 № 1314/1826. 14 BKmL. — Kkfh. Halas Prot. Pol. XXX. p. 491.