Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Régészet - Bérczi Szaniszló: Szimmetriajegyek a honfoglaláskori palmettás és az avar kori griffes-indás díszítőművészetben

REGESZET 11 mozgatások (forgatás vagy eltolás) vagy tükrözések (pontra vagy tengelyre) lehetnek, vagy ezek kombinációi. A formakészletre e műveletek gazdag csoportosíthatósága révén épül rá a formaelemek megszervezhetőségének sokfélesége. A háromdimenziós térbe ágyazott korlátos tartományokon (a pont körül, az egyenes mentén és a síkon) a szimmetriaműveletek által létrehozható struktúra-típusok száma megszámlálható. Egy kultúrkör formaelemeinek rögzített köréhez hasonlóan a mintaszerveződések is készletet alkotnak. Ennek a készletnek egyik megvalósuló esete a létrejövő díszítőminta szerkezetének szimmetriacsoportja. E két készletnek — a formaelemekének és a struktúratípusokénak — a kapcsolatáról, valamint a létrejövő struktúrákhoz való viszonyáról részletes elemzésben szólunk, úgy is, mint a vizsgálatunk tárgyává tett honfoglalás kori és avar kori díszítőművészet szimmetria-analízisének alapozó fogalomrendszeréről. Az ornamentika geometriai struktúra: szerkezetét tekintve két rétegre bontható: ismétlődő, egybevágó elemekre (RÉSZ) és a belőlük fölépülő nagyobb együttesre (EGÉSZ). (Gyakran az ismétlődő elemek többfélék is lehetnek, belőlük köztes lépcsőként elemcsoportok, „mintamolekulák" állhatnak össze, majd ezek a „molekulák" építik föl az EGÉSZ-t; ez a hármas szerveződés azonban nem módosítja lényegesen a szerveződés törvényeszerűségeit, ezért a továbbiakban előbb a kétrétegű alapesettel foglalkozunk.) A szerveződés rendjének mindkét rétege — a mintaelemeké (motívumkincsé) és a szerveződéstípusoké is — lehet hagyományőrző, a közösség kultúrája által meghatározott. Az ornamentális művészeti alkotások elemzésében a figyelem hosszú ideig a felhasznált formaelemekre irányult. Önmagukban azonban a mintakincs fölhasználásra kerülő elemei, formái, bármilyen változatos motívumai még nem biztosítják a teljes díszítőmustra szépségét, egységét, rendjét. Az alkotó közösség által kedvelt, elfogadott vagy megszokott szimbólumok (az alapmotívumok) fölé kell még egy másik formateremtő erő: a mintaszervezési lehetőségeké, melyek segítségével az ember a mintakincs parttalanul ismételhető elemeit rendezett keretekbe illeszti. Néhány — a honfoglalás kori és avar kori díszítőművészetben gyakori — mintaszerveződési kapcsolat tanulmányozásával LÁSZLÓ Gyula tette meg témakörünkben az első lépéseket a mintaszerveződés-vizsgálatok irányába. Jelen munka első részében a geometriai szerveződés törvényszerűségeit, e törvényszerűségeknek az ismétlődő formaelemekkel való kapcsolatát, a szerveződési módok szűkebb és kibővített készletét, majd e készletekben előforduló típusok alkalmazási gyakoriságát vizsgáljuk. Egy természeti vagy művészeti-technikai struktúra szimmetria-szempontú elemzésének egyik meghatározó lépése a struktúra szerveződésének (szimmetriatípusának) azonosítása és a (hasonló típusú mintaszervezési) lehetőségek készletére való vetítése. Minden díszítőminta a mintaszervezés egy esetét valósítja meg. A szervezés-szerveződés lehetőségei azonban nem egyformán gyakoriak. Statisztikai elemzésre alkalmas mennyiségen végzett szimmetriatípus szerinti gyakorisági vizsgála-