Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai

NÉPRAJZ 373 A vőlegényes háznál a vőlegény szülei — akik nem vesznek részt az esküvői szertartáson — égő gyertyákkal várják az új párt. Az após segíti le a kocsiról a menyasszonyt. A násznagy, aki tulajdonképpen megvette a menyasszonyt a szülői háznál, most tréfás egyezkedés közben „eladja" az apósának. A menyasszony kezet csókol az apósának, aki őt menyévé fogadja. Amikor ez megtörtént, a menyaszszony fejére fonott kalácsot tesznek, (ez kissé már be van vágva, hogy könnyebben törjön) amit a fején félbetörnek. Ezután az após a menyét a szabadkémény alá vezeti, ahová a menyasszonynak fel kell nézni, hogy feketeszemű gyerekei legyenek. Már a templomi szertartás alatt is figyelte az ifjú pár, melyikük oldalán lángol magasabbra az oltárgyertya, mert az lesz a hosszabb életű. E tréfás vidám események után kezdődik a tánc, mégpedig minden esetben a bunyevác nagy kólóval. A második tánc a keringő. Ez már minden bizonnyal német hatásra honosodott meg. A csárdás sohasem maradt el. A menyasszonnyal előbb a vőlegény, aztán a koma, majd a násznagy és azután sorban a rokonság táncol. A fiatalság egyik kólót a másik után táncolja gyors, apró, tüzes mozdulatokkal. Nem maradhat ki az úgynevezett legénykóló, a párnatánc és a gyors, erőteljes dobbantású tandrcsak sem. Az ember azt várja, hogy mikor fáradnak bele, de erről szó sincs. Ez egy egészséges, életerős ifjúság volt, mely a maga egyszerű, földműves életét élte, és a lakodalomra, ahol csak enni, inni és mulatni kell, elég ritkán nyílt alkalom. Kis kitérővel néhány szó a bunyevác lakodalmi táncokról: Bácskában, a bunyevác lakta vidékeken ezeket a táncokat ismerik: keleruj, tandrcsak, rokokó, legénykóló, vagy logovác és a nagy bunyeváckóló. Ezekre a táncokra az a jellemző, hogy aprózó mozdulatokkal táncolják őket. A tánclépések térdből indulnak, míg a felsőtest szinte nyugalomban van. A férfiak úgy a kólóban, mint a páros táncok alkalmával, különböző díszítő, bokázó, cifrázó lépéseket alkalmaznak, melyekkel különféle ritmikus csattogó, cuppogó, dobbantó hanghatásokat idéznek elő. „A nagy bunyeváckóló (dallamát 1. a IX. mellékletben) a legkedveltebb bunyevác tánc. Félkörben vagy körbenállva férfiak, nők vegyesen táncolják. A férfiak hátsó keresztfogással fogódznak össze, a nők a férfiak vállára helyezik kezüket. Énekszóval kísérik különösen lakodalmak alkalmával amikor mindenki szabadon „kiénekelheti a magáét". Ez a kóló. Mindig balra kezdik. A zenét a tamburazenekar szolgáltatja. A zenekar összeállítása: 1—2 prím (tamburica), 1 gitár, 1 kontra, 1 hegedű, 1 bőgő. A tánc motívuma: Bal lábbal, lép lépésnyit kissé jobbra ugrik, miközben a jobb térdet behajlítva, a jobb lábat a bal elé emeljük J) +, most alacsonyan, a jobb sarokkal kis harántlépést teszünk előre J> +, most a bal lábbal, kis térdhajlítással, közvetlenül a jobb láb mögé lépünk J +, most jobb lábbal, kissé behajlított térddel, fél lépésnyit oldalt lépünk, míg a bal lábat, kis térdhajlítással, hirtelen keresztbe