Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai

374 MÁNDICS M.: A CSÁVOLYI BUNYEVÁCOK ... dobjuk a jobb láb előtt, közvetlenül a föld fölött J +, most a jobb lábbal egy picit balra ugrunk, míg a bal lábat, kis térdhajlítással, közvetlenül a föld fölött a jobb elé emeljük J. Ezután ismétlés következik fordított lábbal. Ritmus: J3 JJ/JJ A kólókat rendszerint lassú tempóban kezdik, majd a tánc egy-két dallam után egyenletesen gyorsul, egészen a középgyors ütemig. Végül a teljesen felgyorsult zene már a kóló végét jelzi, s egyben a legnagyobb erőt és ügyességet követeli meg a táncosoktól. A gazdag ritmusú, dinamikus lábmozgás, az egész sorhoz való igazodás minden táncos legfőbb erőpróbája. Nem lehet két olyan táncot találni a kólóban, aki egyformán cifrázná a lépést. A jó táncos rögtönzi a lépéseket. Azelőtt e hatást fokozta az is, hogy a férfiak csizmáján sarkantyú, ill. csörgő (ZVECSKE) volt."

25 Itt, a kólóban születtek a szép, bunyevác poszkocsicák. (Rövid, kétsoros, rímes felkiáltások.) Ebben a bunyevácok felülmúlhatatlanok. Mutatóban felsorolunk néhány ilyen „női" és „férfi" poszkocsicát: Női poszkocsicák Kádja igram pa nuz diku nisam Cini mi se da и kolu nisam. Tánc közben, ha nincs velem a párom, Úgy érzem én, a kólót se járom. Dikino mi око ne da mira, Priko kola и srce me dira. Babám szeme békém háborgatja, Kólón át is a szívem izgatja. Slatke moje ruke do lakata, Cilu noc ste diki око vrata. Jaj de boldog a kezem könyékig, Babám nyakát ölelte reggelig. 25 KRICSKOVICS A.: Magyarországi délszláv táncok. — bilingvis kiadvány — Bp., 1959. MDDSZ. 17—18 p.