Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Mándics Mihály: A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásai

356 MANDICS M.: A CSAVOLYI BUNYEVACOK .. . mesnek és olyannak kell lenni, aki minden helyzetben azonnal föltalálja magát. Ő a példakép és mindenben ő a kezdeményező. Ahogy gyülekezik a násznép, úgy nő a hangulat, megy a vidám ugratás, és már alakul a kóló, melyet az úgynevezett ISZPIVACS (előénekes) vezet. (Erre a tisztségre mindig egy jókedélyű és jóhangú fiatalembert választanak.) A tamburazenekar rázendít a csávolyi kólóra (VIII. sz. melléklet) és a CS A US énekelni kezd: „Aj, sad' си, poigrat си nuz ovoga mladog bacu." „Jaj de táncos kedve lett e fiatal ember mellett." Aztán így folytatja: „Hvatajte se cur ice do тепе, dok se nisu pohvatale zene." „Gyertek lányok mind ide, csak ide, míg asszonyok nem lépnek be ide." A kólóból a fiatalok így válaszolnak neki: „ S tari dida и kolu ne triba, пета zubi da curice ljubi." „A vén tata nem kell a kólóba, nincs foga, hogy a kislányt csókolja."

1 És ez így megy, amíg csak a násznép össze nem gyűlik, és folytatódik kivilágoskivirradtig. A bunyevác lakodalmak elmaradhatalan szokása volt a menyasszony kiéneklése. Szó se lehetett arról, hogy a menyasszonyt elengedjék a szülői háztól, amíg a kérők ki nem éneklik. Ezek a lakodalmi énekesek — éppen úgy, mint a CSAUSOK — a vőlegény rokonságához tartoztak, és úgy tudtak énekelni, hogy csak úgy zengett minden, ahol megjelentek. A különösen jó énekest akkor, is meghívták, ha nem is tartozott a rokonsághoz. Az éneklés megkezdődött már a vőlegényes háznál (hogy belejöjjenek), és tartott mindaddig, amíg a menyasszonnyal haza nem érkeztek. Ahogy kezdett ez „kimenni" a divatból, úgy merültek feledésbe ezek az énekek 7 Adatközlők: 16,