Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Mészáros Ágnes: A kiskunfélegyházi takácscéh

TÖRTÉNELEM 191 „1° Egy deszkával födött Ház, mellynek pintzéje Fekete Páll szomszéd Háza vagyon. 2° Egy új szövő Szék, 46. Buher szerszám, 1. csévellö, 3. vető fogas, 4. Borosta, 2. forgató Tábla, 12. Borda, és egyéb a Szövéshez való apróbb szerszámok. 3° Egy újjonnan, s még el nem készült Szövő Szék, 2. vető Láda, 1 vető fa, 2. Szolga fa. 4° Egy fehér nyoszolya, 2. derekaly, 1. vánkas, 1. dunna, 1. Lepedő, 1. avit asztal, 4. kar székek, 2. hoszú szék, 1. Tanyéros. 5° Egy asztalos méhely, egy szerszám tartó deszka, 1. köszörű Kő tartójával, 12. gyalúk, 1. fürész, 1. vég vetett darótz, 1. Lapos Láda, 1. Liszt tartó fa doboz, 1. Tükör, 14. kissebb és nagyobb képek. 6° Egy Kortsolya, 3. vendég oldal, egy heverő által gerenda, egy hosszú gömbölű rúd, diribb darabb szál deszkák, 1. gyertya tartó, 1. sós Szelentze, 3. viselt cserép Tányér, és ollyan 4 cserép tál, 1. Feneketlen véka. Ezen felül Ör Nemes Mártonynak halála úta, a mint Agostony Sucessor állítya, e következendők vesztek el a Háztul, u.m. 3. fúrók, 1. szekertze, 1. derekaly, 4. vánkus, 1. dunna Haj, 1. vas mozsár, 1. üst, 1. nagy fejsze, 1 nagyobb, és kétt kissebb dézsák, Két kiss Pálinkás Hordótskák, 1 Szalma zsák, 25 kéve nád, a mint hogy Masztits József Tizedest Nemes Agostonnyal Holló Pálnéhoz amint visza jöttünk onnét, míg az útrul el küldvén, ott is e következendő holmikat találták, mellyeket Nemes Mártonyné oda takarított, t: i: 3 dézsát, 2. kiss pálinkás Hordót, 1 fúrót, ezen felül 1 hoszú kötelet, egy Komrára való ablakot, egy derekalyt pedig mellyet Nemes Mártonyné előre oda szaladván el rejtett, Masztits tizedes a ganéj közül húzót elé, s hihető, hogy a többi ott találtatott holmikat is el dugdosta volna, ha a Tizedes Nemes Ágostonnyal oda nem érkeztek volna."

64 A takácsok vagyoni helyzetéről konkrét adataink nincsenek a későbbi évtizedekből. Nagy általánosságban azonban elmondhatjuk, hogy a mesterek a város szegényebb néprétegéhez tartoztak. Egész évben mesterségüket folytatták, csak kévésüknek volt kisebb darab szőlőjük. Nagyobb földbirtokhoz nem juthattak, sem irredemptus voltuk miatt, sem pedig a céh állandó munkára kényszerítő hatása miatt. A CÉH FELBOMLÁSA Magyarországon a céhrendszer hivatalosan 1872-ben megszűnt. A félegyházi takácscéh is átalakult ipartársulattá 1875-ben. A céh vagyona a társulatra szállt. Megalkották a szövész ipartársulat alapszabályait, de a valóságban mégis inkább 64 BKmL. Kkfh. R. A. 18. C.3. F.15. N.14. (1812) Az inventáriumból az is kitűnik, hogy a takácsok a céh által nem tiltott mellékkeresetre is szert tehettek, pl. szövőszékkészítésből, asztalosmunkából, pálinkafőzésből származó jövedelemre.