Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Mészáros Ágnes: A kiskunfélegyházi takácscéh

192 MÉSZÁROS Á.: A KISKUNFÉLEGYHÁZI TAKÁCSCÉH 10. MINTARAJZ AZ 1860AS ÉVEKBŐL. a céhszokások érvényesültek. A társulat gyűléseinek jegyzőkönyvét továbbra is a céhkönyvbe vezették, mely 1931-ig tartalmazza a takácsok neveit. Félegyházán még az 1920-as években is céhmesternek nevezték a legidősebb takácsot, Szabó Imrét. Nála volt a céhláda, az ő lakásán gyűltek össze minden évben Űrnapján a mesterek. A feltámadási és úrnapi körmeneteken is részt vett a társulat a régi céhes szokások szerint. A céhvilágot tehát nem az ipartörvény, hanem az utolsó céhmester halála szüntette meg. A CÉH TÁRGYI EMLÉKEI 1. Pecsétnyomó A takácscéh pecsétnyomója a céhalakítás idejéből, 1764-ből való. Körirata: „PRIV N KUN FELEGYHN TAKA С P 1764". A pecsétnyomó címere majdnem megegyezik a város címerével, csak az a különbség köztük, hogy a céh pecsétnyomóján a városi címert háromszög alakban három vetélő fogja közre. A városi pecsétnyomók címeréről Félegyháza első protocollumának 176l-es bejegyzésében ezt olvashatjuk: „egy Torony, és abban Copiaval álló Kun Ember".

65 65 BKmL. Kkfh. R. 1. Protocollum 174. p. (1761.)