Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén
316 SZARVAS ZS.: A HÁZTARTÁSOK ... inkban egyaránt, a használati szerepükön túl presztízsjellegük is meghatározó. Egy újonnan alakult család eszközkészletében ezek képezik azokat a tárgyakat, melyek a háztartás önállósulását jelentik, ez azonban korántsem teljes: „Az új párnak adott felszerelés összetétele két, látszólag ellentétes törekvést mutat. Az egyik: teljes, hiánytalan, szinte életre szóló ellátás. Ez érvényesül a férfi és nő számára összegyűjtött rengeteg viselő és ünneplő öltözetdarabban és a szoba hétköznapi és ünnepi berendezéséhez tartozó textiliákban. Szembetűnő azonban az is, hogy a kelengye nem kívánja biztosítani sem az új pár független gazdálkodását, sem önálló háztartás-vitelét: hiányoznak belőle a munkaeszközök, a főző- és tálalóedények, a bútorok közül pl. az asztal. Általában hiányoznak belőle azok a nélkülözhetetlen, de rangtalan tárgyféleségek is, amelyek nem újonnan készülnek, pl. a textiliák közt a zacskók, törlőruhák, mosogatóruhák stb., melyek más célra szőtt darabok másodlagos felhasználásával készülnek (s melyek a kelengye használatba vételével egy-két év múlva termelődnek csak.) 20 » A hozomány alkotóelemeinek tételszámát tekintve és az 1910—40 között házasságokat figyelembe véve megállapítható, hogy a közép és gazdagabb paraszti réteg között a különbség nem számottevő. (7—11%) Az eltérés az egyes darabok számát nézve jelentkezik s a hozomány részeinek mennyisége egyben félreérthetetlen mutatója a vagyoni helyzetnek is. Ez ebben az esetben nem mindig és nem csak a férjhezadó lány családját jelenti, mert a hozmány nagysága — egyenlőtlen felek esetén — attól függött, hogy a férjnek milyen az anyagi helyzete. így a szegényebb családból származó lánynak ebben az időszakban annyi hozmányt kellett vinnie, amennyit a férj családja anyagi státuszánál fogva megkövetelhetett. Valamivel kevesebb a kisparaszti sorban, illetve a föld nélkül élők hozománya (3—7%), de azért nem sokkal marad el a többiekétől. A második világháborút követően változott meg a helyzet, amikor a társadalmi különbségek a hozomány tételszámát tekintve is igen élesen jelentkeztek. Ekkor Szeremle legmódosabb rétegének tagjai tudtak csak tisztes kelengyét adni lányuknak, míg a falu többi eladó lányának rendkívül kevés jutott. A háború előtt férjhez adott lányok hozománya a jómódúaknái is néhány esetben feltűnően kevés. (3 —4%) Ennek okára már korábban is történt utalás; olyan családokban fordulhatott elő, ahol a szülők korán meghaltak, s így nem tudtak hozományt adni. Napjainkban a hozomány minőségben és tárgyfajtában viszonylag kiegyenlített Szeremlén, számszerű különbségek természetesen vannak; nem is jelentéktelenek, de leginkább a nászajándék túlsúlya, az ezekben való versengés figyelhető meg. Csekély számúak, sok háztartásban nem is kapnak helyet a saját készítésű tárgyak. Ide csak azok az eszközök tartoznak, amelyeket az önállósodás óta valamelyik családtag készített. Az így gyártott tárgyak aránya csupán kézügyesség is kismértékben vagyoni helyzet függvénye. A vizsgált háztartások közül egyben 20 FEL—HOFER, 1969. 17.
