Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Mészáros Ágnes: A kiskunfélegyházi takácscéh
TÖRTÉNELEM 187 legényeik házasságkötését. 41 A céh szintén többször folyamodott kéréssel a tanácshoz, hogy ebben a tekintetben szoros rendtartásra kötelezze a legényeket. 42 A mesterek és a legények közötti ellentétekről nem is annyira a céhjegyzőkönyvek számolnak be, mint inkább a városi protocollumok. 1787—1788-ban mind a céh, mind a legények kölcsönösen vádaskodtak egymás ellen a „Tanács Széke" előtt. A legények a mérhetetlen taksákra panaszkodtak, a céh pedig arra, hogy a mesterlegények nem tartják be az artikulusokat. A tanács felszólította a céhet, hogy vegyék be a kérelmező legényeket a szervezetbe, ha azok eleget tettek az artikulusoknak: „kivált a vándorlás idejébe, mert állig szabadulnak feli egy két esztendőben dolgoznak a legközelebb való városokban, az után hazajönnak, megházasodnak, az után se nem jó paraszt ember, se nem jó mester ember, hanem a kezekbe adott matériákat tsak rontyák." 43 A céh ezek után nem vette be a legényeket a szervezetbe, mondván, hogy nem tettek eleget a szabályoknak, így kontárok maradtak. A céh hatalma a 19. század 30-as éveiben az ilyen kontármesterekre is kiterjedt. Tőlük is követeltek évi taksát, s „e mellett Legényt, Inast nem szabad nékik tartani". 44 A legények bére 1796-os adat szerint megegyezett a mesterek keresetének felével. 45 Kosztjuk árát 1826-ban 45 krajcárban határozta meg a céh. 46 A 18. században a mesterek a céhbe állóktól az artikulusban meghatározott összegen kívül még 5 forint hitpénzt követeltek meg. Az összegyűlt hitpénzből csináltatták zászlójukat, 1818-ban ezt tételt 11 forintra emelték, s zászlópótoló néven említették. 47 A fizetségeken kívül a beállóknak remekelniük kellett. A remekelés módja 1817-ben a következő volt: „l ször a szék álítás s annak minden módja 2 dik a Szerszám húzás 3 dlk az remek készítés" 48 Egy 1836-os bejegyzésből tudjuk csak meg, hogy a remekkészítés másfél rőf hosszú remek kendő megszövését jelentette. 49 Húsz év múlva már 20 rőf húszas vásznat kellett a jelöltnek szőnie, s végébe „egy törülközőt, képzelő cziffrat" 50 A remekek használati tárgyak lévén, sajnos tönkrementek. A mesterek nem őrizték meg ezeket, hiszen ha értékesítették, többet kérhettek értük, mint az egyszerűbb darabokért. Ezidáig nem sikerült felkutatni egyetlen remekbe készült tárgyat sem, 41 BKmL. Kkfh. R. 11. Protocollum 362. p. 42 BKmL. Kkfh. R. 13. Prot. 49. p., 184. p. 43 Uo. 6. Prot. 208. p. 44 К. M. A. 63.507.1. 45 BKmL. Kkfh. R. A. 16. C.2. F.l. N.45. 46 K. M. A. 63.507.1. 47 K. M. A. 63.509.1. 48 Uo. 49 K.M. A. 63.507.1. 50 K. M. A. 63.472.1. A takácscéh protocolluma 1841-től.
