Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Mészáros Ágnes: A kiskunfélegyházi takácscéh
188 MÉSZÁROS A.: A KISKUNFÉLEGYHÁZI TAKACSCEH így csak azok a mintarajzok maradtak fenn, amelyekről a „remek példákat" készítették. A Kiskun Múzeum gyűjteményében 3 takácsmintarajz sorozat található. A legkorábbi valószínűleg 1855-ben készült, ugyanis ekkor másoltatta le a céh a 12 mintarajzot Bán Istvánnal. 51 A protocollum és a sorozatból fönnmaradt 12. példa papírja megegyezik. E remekpélda két részből áll. Az első rajz csillagmintáját a második többszörös nagyításban mutatja. (Leltári száma: 63.185.3.1—2.) A múzeum második mintarajz sorozata 8 darabból áll. Ezekből 5 madaras, ill. pelikános mintát, 2 különféle csillagokat, 1 pedig valamilyen állatot vezető emberalakot ábrázol. Ez a sorozat az 1860-as években készülhetett, ugyanis az egyik rajzon olvasható annak a céhbiztosnak az aláírása, aki 1861-től volt a takácsok komisszáriusa. ( Leltári száma: 63.185.1.1—8.) A harmadik sorozat a 19. század végén készülhetett, ebből is csak 8 darab maradt fenn. A mintarajzok sokszoros nagyításban csillag és betüformákat ábrázolnak. (Leltári száma: 63.185.2.1—8.) A legkorábbi félegyházi takácsmintarajz is már másolat, de származása még tisztázatlan. A takácsmintakincs eredete visszanyúlik egészen a 15. századi bakacsínok díszítményeiig. Több adat is bizonyítja, hogy ezeket a példákat a remekeseknek valóban meg kellett szőniük. Az egyik jegyzőkönyvi feljegyzés szerint „1855-dik évben 21-dik Octoberbe Farkas Mátyás az 4-dik példát szütte" 52 A másik 1868-as bejegyzésből azt tudjuk meg, hogy a legények nehéznek találták e régi példák szövését, s kérték, hogy „valami szokott munkát készítenének". 53 A céhbiztos azonban ragaszkodott a régi minták megszövetéséhez. Az igényesebb mintaszövés mégsem maradt fenn sokáig a gyakorlatban, mert a régi mesterek utódai már nem emlékeznek e díszítményekre. Az általuk ismert minták egyszerűbbek, pl. csíkozás, rozmaring és fogas minta. A remekelésben ejtett hibákat pénzzel kellett a remeklőnek megváltania. Ezen kívül fizetett a remekvizsgálásért is. Eleinte 36 krajcárt, majd a 19. század közepétől kezdve a kirendelt deputációnak naponta 2—2 váltóforintot. 54 Ha a beálló mindezeknek eleget tett, társpoharat fizetett, s ezután beeskették a céhbe. Az eskető szöveg így hangzott: „Én N. N. esküszöm az egy élő Istenre, ki az Atya, Fiú és Szentlélek, Boldogságos Asszony és Istennek minden Szentire: Hogy én azon Felségess parantsolatokatt, mellyek az Articulusban foglaltattnak egy pontig bé tellyesítem Czéhbéli Elöljáróimnak engedelmeskedvén Egy szóval 51 Uo.: 1855. Évben Martius 4 dlken tartatott Ché gyűlés alkalmával rendéitett hogy a Remek példákat Bán Istvanynak által adatot festeni oly módon hogy az tizenkét darabot ki festi 18 forinté az az darabját 1 forint 30 krajtzarért..." 52 K. M. A. 63.472.1. 53 K. M. A. 63.490.1. A takácscéh jegyzőkönyve 1857-től 54 K. M. A. 63.472.1.
