Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Bárth János: Magyarország népességének felekezeti megoszlása a 19–20. században
CUMANIA 9. 201 BARTH JÁNOS Magyarország népességének felekezeti megoszlása a 19—20. században FELEKEZETI ARÁNYOK 1869 ELŐTT A középkori magyar állam lakosságának óriási többsége a latin szertartású kereszténység, vagyis a katolikus vallás követője volt. A szinte homogén katolikus képet elvétve színezte csak valamilyen más vallás fölbukkanása. A középkori Magyarország társadalmának különleges, ritka színfoltjai voltak az egyre kisebb számú görög szertartású magyar keresztények, a zsidók, a mohamedán izmaeliták, böszörmények és a keleti kereszténység híveinek számító román és szerb jövevények. Nyelvi, nemzetiségi szempontból a magyar nép volt a domináns elem a Kárpát-medencében. A XIV— XV. században a magyarság, mint a nyugati kereszténység híve vallási egységben élt. Ekkor még katolikusok voltak a felföldi szlávok és a betelepített németek is. Következésképp a XIV— XV. században a latin kereszténység, a katolikus vallás követői nagyrészt kitöltötték a Kárpát-medence lakható és művelhető területeit. A magyarság körében és ezáltal a Kárpát-medencében szinte kizárólagos vallás volt a kereszténység latin, katolikus formája. A XVI. században vége szakadt a vallási egységnek. A középkori magyar állam szétesésével, kettő majd három részre szakadásával egyidőben hatalmas megrázkódtatások érték a félezer éves magyar katolikus egyházat. A protestantizmus irányzatai, a luteri, a kálvini majd az unitárius tanok a XVI. században végighódítottak a háromrészre szakadozó országon. Az európai történelemből ismert általános okokon kívül a reformáció magyarországi sikere sokféle hazai okkal is magyarázható. Elég itt a központi hatalom hiányára, az egyidőben létező két magyar királyra, az ország három részre szakadására, a hódoltsági területek katolikuspap-hiányára, az állandó török veszedelemre és a katolikus egyház hatalmas mohácsi veszteségére utalnunk. A zilált politikai viszonyok közepette könnyebben terjedtek az új tanok, mintha egy erős központi hatalommal találták volna szembe magukat, amely eretneknek nyilvánítva hirdetőiket, fegyverrel állt volna útjukba.
