Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Taba István: Pataj 1728-ban

TÖRTÉNELEM 83 Inspectora", aki 1729-ben, életének 105. évében „kimúlt" és július 16-án „nagy sollemnitással eltemettetett". Évi járandósága a korabeli viszonyokhoz képest tekintélyéhez és az egyházban elfoglalt előkelő helyéhez méltó volt. — 50,— Ft készpénz, 40 öreg (pesti) mérő búza, 30 öreg mérő árpa, 150 font hús a székből, 40 font faggyú a székből, 100 font só (1 font 0,56 kg) 4 pint méz (1 pint 2 itce), 4 pint vaj, 1 megölni való jó sertés, 10 akó borának kiárusítása, 4 jó szekér széna, fa ami határunkban található, elegendő. Halotti prédikálásért 1 máriás, keresztelésért 1 máriás, vagy helyette 7 krajcár, 1 kenyér és 1 tyúk, Esküvés itt lakostul 50 pénz, külsőtül 1 forint. Minden gazdátul, akitül lehet 1 fejés. Városunk Belső csapszékén elkelendő minden hordó bortul 1 itce. Az egyháznak a városban két (egy fiú- és egy lány-) iskolája volt. A tanulók létszáma az átnézett forrásokból nem derül ki, a tanítók javadalmazása az előbbiekhez hasonlóan igen. Eszerint a fiúiskola rektorának az évi járandósága 40,— Ft készpénz, 6 öreg mérő gabona, halotti énekléstől 7 krajcár, de olykor többet is remélhet. Collecta bor szüretkor a terméshez képest. Perpetua coquia(?), végül az ecclesia gyümölcsös kertjének termése is őt illeti. A lányiskola tanítójának (perceptor) díjazása minden lánygyermektől 1 máriás, 1 véka búza, 1 véka árpa. A székből fél mázsa hús, 15 font faggyú. Szalonnára 3 forint. Só 50 font. Végül 15 forint az eklézsia pénztárából, „amely olyan okbul rendeltetett, hogy aki a szegénység közül a maga leányáért nem fizethet, azt se ne taxálja, se pedig a fizetésre ne kényszerítse."

34 Ez utóbbi díjtétel fontosságát hangsúlyoznunk kell. Nem valószínű ugyanis, hogy a XVIII. század elején az ingyenes oktatás, főként lányok számára mindennapos jelenség lett volna. A katolikus egyház helyzetéről, viszonyairól a használt források nem beszélnek. Annyi azonban bizonyos, hogy a kettővel szembeni bánásmód között igen nagy a különbség. Amíg a jegyző és a kálvinista egyházi személyek járandóságai között mázsában mérik a húst, és akókban a bort, addig a katolikus lelkésznek — mint láttuk — külön kell kérnie, hogy legalább pünkösdre utaljanak ki neki 3 itce bort és 3 font húst, nem is kegyadományként, hanem mert „az Ecclesia tartozik véle" — és még így sem biztos, hogy megkapja. A LAKOSSÁG A számszerű fejlődésről van ugyan néhány adatunk, de ezek közül a többség elfogadhatatlan. 1647-ben a taxás nemes családfők száma 26. Később a megkülönböztetés eltűnik. 1701-ben 160, 1715-ben 80, 1720-ban 135,

35 1728-ban 213 családfőt írtak össze. — Nem elfogadható az 1647 (hivatalosan sem teljes), az 1715. és 34 A Városkönyvek jegyzőkönyvi részét követően, 9 üres lap után találhatók az idézett járandóságok, kelet nélkül. 35 Az 1647., 1715. és 1720. évi összeírások: Taba I. 1939, 160.