Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Tudománytörténet - Bodor Géza: Vorák József (1915–1984)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET 519 A múzeumban néprajzosként alkalmazták, és Janó Ákos mellett bedolgozta magát a néprajztudományba. Sokat olvasott — néprajzi művekből egészítette ki addigi tudását. Terepre eleinte igazgatójával járt, majd önálló gyűjtéseket végzett csizmadiamesterség, táplálkozás, viselet, szokások, hiedelmek, építkezés témakörökben. Ezek a munkái kéziratban maradtak a Néprajzi Múzeum és a Thorma János Múzeum adattárában. Csupán néhány kisebb néprajzi írása jelent meg a Petőfi Népe, illetve a Halasi Hírek hasábjain. Behatóan foglalkozott a cigánykézimunkákkal, melyekről egy jeles tanulmánya is napvilágot látott. Többször szót emelt a műemlékek és a népi műemlékek megvédése érdekében is. Mint történelemszakos tanár Halas helytörténetével is szakavatottan foglalkozott. Erről tanúskodik a Monográfia történeti fejezeteiben vállalt közreműködése. Kitűnően el tudta helyezni a kéziratos énekeskönyveket keletkezésük korában, és ezzel sokkal közelebb jutott megértésükhöz. Nagy veszteség, hogy nem érkezett el ezek teljes feldolgozásáig és közreadásáig. Népművelői tevékenységét Grófmajorban kezdte. Ezüstkalászos gazdatanfolyamokat szervezett, neves szakemberek meghívásával, amatőr színjátszó csoportja volt, de ő maga is gyakran tartott előadásokat: „ ... s minden este más, iskolán kívüli rendezvényt vezettem, néha meg hetenként kétszer is begyalogoltam a 11 km-re fekvő faluba, hogy ott is előadást tartsak ..." írta egyik kérvényében 5 . Rémi tartózkodása idején a falu idősebb lakóiból szervezett népi együttest, mellyel háromszor nyerte el a járás kulturális vándorzászlaját. Számos ismeretterjesztő előadást tartott később is a múzeumban és a múzeumon kívül. Sokat fáradozott azon, hogy a múzeum minél jobban megfeleljen közművelődési feladatainak. Pl. irodalmi színpadot rendezett a kéziratos énekeskönyvek anyagából, de kisebb, a múzeumhoz, illetve a múzeum anyagához kapcsolódó újságcikkei is ezt a célt szolgálták. Mint tanfelügyelőt, tanárt, gyakran foglalkoztatták a nevelés, tanítás problémái, de múzeumi munkája mellett is sort kerített egy-egy az oktatással, az iskolával kapcsolatos cikk megírására. Hatalmas, szerteágazó tudásához mérten elenyésző a publikációinak száma, írásai rendkívüli körültekintésről, alaposságról és pontosságról tanúskodnak. Ezeket a tulajdonságait csak fokozta az a tudat, hogy nem rendelkezett hivatalos muzeológusi képesítéssel. A tévedés lehetőségét szerette volna kizárni azzal, hogy minden cikkét, tanulmányát többször átírta, adatait többszörösen ellenőrizte. Ez a sajátmagával szembeni igényesség okozta, hogy jó íráskészsége ellenére is nehezen írta meg, és még nehezebben adta ki kezéből dolgozatait. Annál könnyebben beszélt kutatási területeiről. Ha érdeklődő akadt, szívesen beszélt akár órákon keresztül is szenvedélyesen, átélve a témát, nem féltve tudását. Környezete rendkí5 1961. március 11-én keltezett, a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztályának írt kérvényéből vett idézet. A kérvényben állandó múzeumi alkalmazását kérte, közölte életrajzát és addigi munkásságát. — a hagyatékában található.
