Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Tudománytörténet - Bodor Géza: Vorák József (1915–1984)

520 BODOR G.: VOR AK JÓZSEF vül sokat tanulhatott tőle. Egy alkalommal publikálásról lévén szó, mintegy mentegetőzésként mondta, hogy nem jó az, ha az ember szereti kibeszélni mondanivalóját mert akkor nem írja le. Tájékozottságával gyakran ejtette ámulatba beszélgető partnereit. Több ilyen esetnek voltam tanúja, itt csak a legjellemzőbbnek véltet idézem fel: Mátyási József ürügyén szóba kerültek a korszak jeles és kevésbé jeles költői, azok baráti és rokoni kapcsolatai szintén jeles és kevésbé jeles emberekkel. Egy idő után beszélgetőtársa nevetve megkérdezte: — Mondd, Jóska bácsi! Élt-e az elmúlt két évszázadban valamire való ember, aki akár csak két sort írt le, és akivel Te ne lennél személyes ismeretségben? Szerény mosoly volt a válasz az elismerésre. Nem fitogtatni akarta tudását, csupán átadni. Szerény ember volt, de igényes, és fogékony minden iránt, ami szép és jó. Mások hibáit elnézte, az ellene vétőknek megbocsátott. Épp úgy nem haragudott arra a két kamasz cigánygyerekekre, akik a torkának kést szegezve összeverték, megrugdosták az elhagyott sötét utcán, mint ahogy azokra a kollégáira, feletteseire — embertársaira — sem, akik lelki fájdalmat okoztak neki. Vallásos volt. Törékeny idegzetéhez rendkívüli lelkierő párosult. Ennek köszönhette, hogy családi tragédiák vagy munkaköri felresiklások okozta lelki válságain felül tudott emelkedni, azokra később bölcs leülepedettséggel emlékezett vissza. Betegségét is megnyugvással viselte. Nyugdíjba vonulása után egy évig a múzeumnál maradt félállásban, de ezután is gyakran időzött közöttünk. Tapasztalataival, hasznos tanácsaival sokat segített fiatal utódain. Még súlyos betegen is — ha csak egy mód volt rá — személyesen résztvett egykori munkatársai szerény névnapi ünnepségein. Bensőséges, szinte családias, a múzeumhoz és a dolgozóihoz fűződő kapcsolatát élete végéig ápolta. Éppen felköszöntésére készültünk névnapja alkalmából, mikor halálhírét hozták. Megdöbbentünk, hiszen hosszú betegsége alatt már megszoktuk sápadt, beesett új arcát, és már kezdtük hinni, hogy szeretett Jóska bácsink még sokáig marad közöttünk. Mindannyiunkat, akik őt közelebbről ismertük érzékenyen érintett elvesztése, de talán Halas, a város vesztett a legtöbbet, azzal, hogy egyik legfelkészültebb helytörténész állt ki a sorból. Nemcsak ő szerette Halast, a halasiak is őt. VORÁK JÓZSEF MUNKÁI BIBLIOGRÁFIA Rövidítések A— A Thorma János Múzeum Adattára BKMNU— Bács-Kiskun megyei Népújság- napilap, a Petőfi Népe elődje EA— A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára